Egy szóval se mondta, hogy szeret. Csak a tettei mondják el, hogy én vagyok a mindene. A következőkben ismét nem szokványos szerelmi vallomásokról olvashatunk. Várjuk a továbbiakat kedves olvasóinktól!
Nincs mindig szükség nagy szavakra. Máshogy is lehet szerelmet vallani. Csak a tettei mondják el, hogy én vagyok a mindene. Következő történeteink nem szokványos szerelmi vallomások.
Az első hónapok után a szerelmesek – nem mindig ugyanabban az időben – visszatérnek a valóságba, és intim szférájuk határait védelmezni kezdik. Ez a folyamat nem mindig kellemes.
Főleg mi, a szebbik nem tagjai vagyunk azok, akik szeretünk ráakaszkodni életünk párjára. Várjuk nagy Ő-t, aki majd megváltoztat mindent. De sokszor éppen ezzel rontjuk el az egészet.
Közeleg a Valentin-nap: a boltokat elárasztják a szívek; az újságokban a sztárpárok éltetik a szerelmet. Mi azonban sandán gyanakodunk… pedig lehet, hogy lenne mit tanulnunk?
A szerelem csak akkor érkezhet meg hozzánk, ha szívünkben és lakásunkban helyet készítünk számára. Ha ez megvan, meg kell határoznunk, hogy pontosan ki az, akit keresünk.
Mit ér vele a nő, ha a manapság divatos párkapcsolati tanácsadók biztatására megvalósítja önmagát, ugyanakkor mégsem boldog és valójában kiürül az élete?
"Régi karácsonyok bukkannak fel emlékeim villanásaiból, és megvilágítják az elmúlt időt és embereket, akik élnek újra és örökké a kis karácsonyi gyertyák puha, libegő fényében. "