Szent életű nagyanyám szokta volt mondogatni: A házasság ma is az, ami száz és ezer évvel ezelőtt volt – üzlet. Én adok neked sót, te adsz nekem medvebőrt. Én rendben tartom a házadat, te adsz nekem enni! Valamit valamiért.
",,Az ádventi várakozás lényege szerint: várakozás arra, aki van; ahogy a szeretet misztériuma sem egyéb, mint vágyakozás az után, aki van, aki a miénk."