Magányos napokon kezdjük úgy érezni, rajtunk kívül mindenkinek van valakije, csak nekünk nincs kit szeretni – csak minket nem szeret senki. Vajon mit rontottunk el? – kérdezzük a tanácsadó szexuálpszichológust, Győri Szilviát.
A nők nagy problémája az, hogy igencsak hamar ráunnak a házastársukra. A dolog nem vice versa működik: a férfiak korántsem unják meg olyan hamar a feleségüket, hiszen nagyon is vizuális típusok. Ők mindig a látványra mennek.
Már az óvodában is arra tanítanak bennünket, hogy csak párban lehetünk boldogok. Házasságban kell élni ahhoz, hogy boldogok lehessünk? És mi van a férfiakkal? Rájuk ugyanez nem vonatkozik?
,,A férj a felesége után megy a konyhába. A gyerekek az ebédlőben marják egymást, és hangosan civakodnak. A nő figyelmezteti őket, szeretne csendet." Mészáros Krisztina novellája.
Ritkán képzeljük bele magunkat igazán a gyerekek helyébe. Számukra még nem értelmezhető a jó és a rossz fogalma. Pláne nincs „házasság" meg „válás", csak apa van és anya, akiktől ők lettek, és ez a lényegét tekintve megváltoztathatatlan.