Amikor megszületik, még nem tudjuk, mekkora feladatot vállalunk. Hamarosan rádöbbenünk, hogy röpke tíz év alatt (amíg még hallgat ránk) minden fontos dolgot meg kell tanítani neki: hogyan bánjon az emberekkel, udvariasan viselkedjen, de közben maradjon önmaga.
Azt mondják, a szem a lélek tükre, ablakunk a világra. Gyermekünk látással kapcsolatos gondjait gyakran már csak előrehaladott állapotban kezdjük orvosolni – amikor már lehet, hogy késő.
Nehéz megmondani, mi is az a jóság. Ahogy azt is nehéz eldönteni, mikor teszünk jót valakinek. Újságíróink karcolatokat vetettek papírra: mit jelentenek számukra ezek a fogalmak, s milyen történetek fűződnek hozzájuk?
"Karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni."