Gyakori, hogy futó találkozások során annyira megértjük egymást egy ismeretlen emberrel, hogy szinte csodálkozunk. Aztán mégsem folytatódik a barátság. Vajon miért van ez?
A szív, ez az örök „vágyakozó gépezet” nem hagy bennünket nyugodni. Mindig keres, nem szeret egyedül. Vagy nem talál senkit – ez a gyakoribb –, vagy talál, s akkor már nem kíván többet.
Amikor megszületik, még nem tudjuk, mekkora feladatot vállalunk. Hamarosan rádöbbenünk, hogy röpke tíz év alatt (amíg még hallgat ránk) minden fontos dolgot meg kell tanítani neki: hogyan bánjon az emberekkel, udvariasan viselkedjen, de közben maradjon önmaga.
Olvasóinknak interjút készítettünk Feldmár Andrással, a Kanadában élő neves pszichológussal, aki nem kevesebbet állít, mint hogy a világot a női energia fogja meggyógyítani.
Müller Péter ezoterikus író a Férfiélet, női sors című könyvében ugyanazon az úton terelget minket, olvasókat, amelyiken elindított: a szeretet útján. Vajon honnan tud ennyit a női lélek rezdüléséről, a szeretet ezer arcáról?
Szüntelen azon töri a fejét, mivel szerezhetne örömet a gyerekének, de magának még egy blúzt sem vesz? Nem emlékszik a napjára, mikor kapcsolódott ki egy jót, mert minden szabadidejét a lányának szenteli? Akkor szeretete már nem szülői szeretet, hanem függőség.
Indul az iskola, munkába áll a tanító. Akit most kérdezünk, egy férfi tanító, aki lassan ritkább az iskolák falai között, mint a fehér holló. Zalka Lóránt bősi pedagógus mesél.
Az adományozás igen szép emberi cselekedet, és ünnepek táján szinte mindenkit megérint az érzés: de jó lenne jót cselekedni valakivel! Hogyan és kinek segíthetünk?
"Régi karácsonyok bukkannak fel emlékeim villanásaiból, és megvilágítják az elmúlt időt és embereket, akik élnek újra és örökké a kis karácsonyi gyertyák puha, libegő fényében. "