Ebben a szomorú, félórákat is késő vonatok korában jólesik emlékezni egy mesebeli vonalra, melynek emlékét hűen őrzi egy társulás meg egy derék peredi úriember, aki örök szerelembe esett a vonatokkal.
"Van a karácsonyban valami, ami újra meg újra visszaröpít magunkhoz, az emlékeinkhez, vágyainkhoz, egész gyermeki lényünkhöz, amellyel még mindig tágra nyílt szemmel, ámuldozva várjuk a csodát a titokzatos ajtó mögött."