Pontosabban: ne csak nevessünk! Néha sírjunk is! Még véletlenül se gondolkodjunk úgy: „Életünk minden napját úgy kell megélnünk, mintha szülinapunk lenne!” Mert ez nem igaz!
"Az ádventi várakozás lényege szerint: várakozás arra, Aki van; ahogy a szeretet misztériuma sem egyéb, mint vágyakozás az után, aki van, aki a miénk."