Egyre többet olvashatunk arról, hogy lassan az emberiség háromnegyede depressziós. És hogy gyógyszert kéne rá szednie. Ez persze nem igaz. A komoly depressziót ne keverjük össze a rossz hangulattal!
Az ember születése óta magába szeretné szívni a szépet. Megragadni, valamilyen módon rögzíteni. Hiszen ebből táplálkozik a lelkünk, az érzékeink. A kérdés: hol és hogyan tehetünk szert szépségre, szép élményekre?
A hideg lustálkodásra, heverészésre csábítja az embereket. Ilyenkor előbújnak az ősi félelmek, és álmaink netovábbja a forró fűtőtest, a hátat melengető cserépkályha, süvítő szélben a bundasapka, gyapjúsál.
Sokunk ismeri az Őszi chanson című impresszionista verset. Engem már diákkoromban megragadott a hangulata: a hangzók búgása valóban visszaadta az őszi elmúlás érzését a maga szépségében. Olyan életszerűen szép, hiszen az elmúlás előbb-utóbb minden életben bekövetkezik.
Novemberi magazinunkban főszerepet játszanak az őszi színek. Olvassák sok szeretettel Lackfi János versét, mely az ősz minden pompás színét felvonultatja előttünk!
