A kurtaszoknya kivételes viseletnek számít. Vajon mitől kurta?
A viseletet még nem is olyan régen úgy ismerték, mint „rövid szoknya”. A nyolcvanas években lett belőle kurta szoknya, a hat falu – Bart, Bény, Garampáld, Kéménd, Kisgyarmat, Kőhídgyarmat – meg kurtaszoknyás falu. Akkoriban a néprajzkutatók, Méry Margittal az élen, összeültek, és könyvet írtak róla. Akkortól terjedt el a név, abból kiindulva, hogy a szoknyát mindig kurtították.
A lányok kívánták, hogy rövidebb legyen. Hogy miért rövidítették, nem tudni. Az is lehetséges, hogy az anyaggal is spóroltak, mert bizony ez drága viselet. De ez nem volt olyan gond, hisz a paraszti nép, amely gazdálkodott, amelynek földjei, állatai voltak, meg tudta vásárolni a hozzá való anyagot.
Virágon a ránc
A ruha szoknya része virágra van szabva. Minden egyes virágon van egy ránc, harmonikaszerű varrással. Az egy virág hosszában egy szélt jelent. A negyvenes évektől, a háborút követően kezdett rövidebb lenni a szoknyarész, már csak egy szélből varrták. Azelőtt még a csizma széléig ért. Egy szoknya négy méter anyagot kívánt. Ha két virágot szabtak, akkor dupla anyag kellett hozzá. Minél több alsószoknyája volt egy lánynak, annál gazdagabb volt.
13 volt átlagban, amit fel tudtak venni. Attól többet nem, mert a pufándli többet nem bírt el. Ez egy hurkaszerű anyag, amely szépen megemeli a szoknya részt.
A fiúk szoknyában jártak
Otthon hétköznaplót hordtak, amit kartonruhának is hívtak – az anyagára utalva. Sokkal egyszerűbb volt, mint az ünneplőruha, és melleskötény volt hozzá. Külön érdekesség a kisfiúk öltözete, ugyanis a fiúk tízéves korig szoknyát viseltek. A múlt század közepéig nem volt alsónemű. Pentőt hordtak, ami egy vastag vászonszoknyának felelt meg. (Az akkori asszonyok nem fáztak?) A nagy hidegben vastag patentharisnyát viseltek, majd később már voltak vastag flanel alsóneműk.
Otthon varrták
A ruhák Bényben készültek, akár a csizma. Badár Lujza néni varrta a faluban a legtöbb kurta szoknyát. Voltak ügyes kezű asszonyok is, akik megvarrták magunknak, vagy ahol több leányzó volt, s nem volt rá pénzük, szintén rá voltak kényszerülve, hogy otthon varrják a viseletet. Ha valaki akár a szomszéd faluba ment menyecskének, oda se vitte át a népviseletét. Iparkodott inkább annak a falunak a ruházatát hordani. Ezért csak hat falu őrzi ezt a népi ruhát.
Kitalálta a nőt a ruha
Miért is volt jó viselet a viselet? Csak ezért, mert a viselőjének tartást adott. Nem kellett kitalálnia magát, kitalálta őt a ruha. Megmutatta a státuszát, ki ő, mi ő, hány éves... Méltóságot adott, besorolta valahova, miáltal tiszteletet ébresztett. Régen, ha egy viseletre ránéztek, le tudták olvasni, hogy viselője hol helyezkedik el a társadalmi ranglétrán. Tudták, mennyire gazdag, milyen a családi állapota, hajadon-e, két gyereke van, vagy épp friss házas.
A török pasa a hibás
Sokféle legenda van a viselettel kapcsolatosan. Az egyik legismertebb a török időszakból származik: Az 1500-as években a török pasának Bényben volt a székhelye. A faluban járva látta, hogy az asszonyok térdét eltakarja a szoknya. Erre megparancsolta, hogy látni akarja a fehérnép lábát, ezért a szoknya aljából vágjanak le egy arasznyit. A nők szemérmesek voltak, de a varrónők kitalálták, miként teljesítik a pasa kívánságát úgy, hogy a lányok jó híre is megmaradjon. A szoknya aljából levágták ugyan az egy araszt, amit a pasának meg is mutattak, és ő jóváhagyta. De ő csak a szoknya részét látta. A furfangos varrónők viszont egy arasszal megtoldották a csípő részét, így a ruha hossza ugyanolyan lett. Azóta csípőn hordják a ruhát.
A ruhák mellény részét és a szoknyáját nem mosták, hogy tovább legyenek időtállóak. Azért maradtak fönn a 100-150 éves ruhák!
Piros csizma
A ruhához természetesen a piros csizma dukál! A fordítható csörgős piros csizma különlegessége, hogy mindegy, hogyan vesszük fel, mindkét lábra megfelelő. Boka fölött ráncozott, a sarkán pedig pénzérmék csörögnek. Ez biztosította a ritmust. Esküvőn kívül még templomba vagy tánchoz viselték a lányok. Hétköznap viszont fekete csizmát hordtak.
Ki viszi tovább?
Bényen megszűnt az iskola, ezért gond van a hagyomány továbbadásával. A gyerekek az iskolában belenőnek a saját falujuk kultúrájába (mert régen bizony ilyenje is volt egy községnek); ám ha más község vagy város iskolájába járnak, senki nem tanítja meg velük, hogyan legyenk büszke bényiek. Bényben sokáig „a tisztaság és pusztaság” volt a jelszó, és sok más épület mellett az iskola épületét is lebontották.
Szóval, írmagja sem maradt. Félő, s bizony nem csupán csak félő, hogy a fiatalok nem fogják tudni, milyen kivételes helyre születtek. Kivételes helyre, Bénybe, a kurtaszoknyás falvak ékkövébe...
