Hányszor álmodozunk valakiről, akit soha el nem érhetünk – és talán nem is akarunk? Csak azért, mert valakire gondolni, valakivel álmodozni vagy testetlenül vágyni valaki után egyszerűen mesés.
Mindenki olvasott már lovagi játékokról, melyeken a hölgyek megjutalmazták a győztest, és a Szentföldre lovagló, magukon piros keresztet viselő lovagokról. S mindez igaz is volt, nem mese.
A lovagrendek mintájára róla, a Tiszta lovagról kapta nevét a Pozsonyban működő Szent Galahad Lovagrend, melynek tagjai a középkor mozgalmas világába kalauzolnak bennünket. Blázsovits Gáborral, az egyesület vezetőjével beszélgettem.
"Karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni."