Hányszor álmodozunk valakiről, akit soha el nem érhetünk – és talán nem is akarunk? Csak azért, mert valakire gondolni, valakivel álmodozni vagy testetlenül vágyni valaki után egyszerűen mesés.
Mindenki olvasott már lovagi játékokról, melyeken a hölgyek megjutalmazták a győztest, és a Szentföldre lovagló, magukon piros keresztet viselő lovagokról. S mindez igaz is volt, nem mese.
A lovagrendek mintájára róla, a Tiszta lovagról kapta nevét a Pozsonyban működő Szent Galahad Lovagrend, melynek tagjai a középkor mozgalmas világába kalauzolnak bennünket. Blázsovits Gáborral, az egyesület vezetőjével beszélgettem.
"Az ünnep szentsége felvizeződik, ha nem vigyázunk. Meg kell tanulnunk a karácsonyt, ha annyi mást elvesztettünk is az évek sodrában, tündököljön ez az ünnep a régi fényben, bármennyi kétely is támadt ránk útközben."