„Drága Frédéricem, pihenj meg kicsit. Beleszédülök, ahogy fel-alá sétálsz! Ülj ide, Kedvesem, nehogy kimerülj megint...” A nő a kandallóhoz lép, gyengéden belekarol szerelmébe, s a kanapéhoz vezeti a fiatal zeneszerzőt. Olvassák sok szeretettel Novák Zita novelláját!
"Karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni."