2026.feb.16.
A soha el nem hervadó rózsa
Melindát kirúgják a munkahelyéről, ő pedig üresen és közönyösen hazamegy, ahol a párjával, Alexszel közös emlékek és a vesztesége súlya pezsgőbe fojtva csak erősebbnek tűnik. Van vissazút egy menyasszonyi ruhában elkövetett kétségbeesett pillanatból?
A soha el nem hervadó rózsa
2026.jan.15.
Már nincs egyedül, avagy télen jött nyár
Barátom végre rászánta magát, hogy valakivel megossza élete egyik, ha nem „a“ legfontosabb eseményének titkát, mely eddig belülről emésztette a lelkét. Mivel könnyedebb tollú írónak vél, mint magát, engem kért meg, hogy mindazt, mit elmesél, vessem papírra maradandó emlékként.
Már nincs egyedül, avagy télen jött nyár
2025.dec.20.
A karácsonyi puding
Agatha Christie kedvenc detektívje, Poirot csak azután hajlandó kiszállni egy kis karácsonyi nyomozásra a huzatos angol kastélyokba, ha előzőleg biztosítják arról, hogy van olajtüzelésű központi fűtés. Van éjféli mise, másnap hagyományos karácsonyi ebéd gyilkossággal a hóban... Mi történhetett? Lássunk egy részletet a novellából!
A karácsonyi puding
2025.dec.13.
Toxic
,,Egy nyári partin voltam. Azt az életet éltem, amit minden korombéli lány. Lázadtam. Én voltam a tipikus vadóc, minden hétvégén szórakoztam és buliztam. Nem titkolt vágyam volt fogni egy fiút magamnak." Kovács Emese novellája.
Toxic
2025.nov.27.
Akár a legfényesebb csillag
Az ősz lassacskán télbe fordult. Ellának csak a szeme látszott ki, de Szél úrfi ide vagy oda, úgy döntött, hogy ő bizony ma sétálni fog. Fogalma sem volt, hol van, de ment, mintha csak zsinóron rángatták volna valami ismeretlen, valami új felé... Kovács Viktória novellája.
Akár a legfényesebb csillag
2025.nov.7.
Találkozunk a holdsarló alatt
Klára és Rudolf útja egykor elvált, hogy most, a háború utáni idők szürke valóságában ismét találkozzon. De vajon elég-e egy hajnal a holdsarló alatt ahhoz, hogy a régi sebek begyógyuljanak – vagy a múlt árnyai örökre elszakítják őket egymástól?
Találkozunk a holdsarló alatt
2025.okt.14.
Csak a testemet, a lelkemet nem adom...
Vannak történetek, amelyeket az ember igyekszik elfelejteni. Nem azért, mert nem számítanak, hanem mert túl sokat jelentenek. A múlt azonban makacs dolog: nem tűnik el attól, hogy becsukjuk előtte a szemünket. Egyszer csak visszakúszik – egy illatban, egy hangban, vagy egy régi füzet sárguló lapjain
Csak a testemet, a lelkemet nem adom...
Cookies