Vannak emberek, akik magukból adnak egy szeletet. Finom palacsintát sütnek nekünk, gyönyörű dalt énekelnek, ami testünk-lelkünk épülését szolgálja. Bemutatkoznak az igazi szolgáltatók!
Szívvel-lélekkel dolgoznak, és magukat osztogatják Talán, mert ők is ezt kapták másoktól, vagy egyszerűen csak jóságos a lelkük. Van, aki palacsintát süt, és életbölcselettel látja el a fiatal nemzedéket, a másik a hangjával ad élményt másoknak. A vőfély pedig a régi palóc rigmusokat őrzi eltökélten.
A jószívű palacsintakirály!
Mert mi csak így ismerjük. Hetvenéves, de még mindig talpon van, süti a finom palacsintát a gyerekeknek, viszi az ételt a fiatal focistáknak, és mindig kéznél van, mikor galiba van. Az akadémisták akár éjjel is felcsörgetik, ha valami egyedülállót sikerült véghezvinni a pályán. Utóbb az egyik légi (válogatott) focista hívta hajnali fél négykor Malajziából: „Dušan bácsi, nyertünk! Gólt rúgtam!”
Meniar Dušan (Sárrét) nyugdíjas, de ez egyelőre semmit nem jelent, mert még mindig a DAC Akadémia kollégiumi nevelője. Még mindig kiegészítő tréningeket vezet, és a kórházban is jól ismerik, mert mindig ő viszi orvoshoz a kollégista gyerekeket, ha valami nagyon fáj. Ő az az ember, aki szó szerint pótolhatatlan! Bár azt mondja, idén nyáron már abbahagyja, mert a kertjének is szüksége van rá. (Bár ezt már sokszor mondta.) Egész életében a fiatalokkal foglalkozott, a járásban minden gyereket ismer, aki a bőrt rúgta vagy rúgja. – 35 évig dolgoztam fiatal tehetségekkel, sokáig edző voltam. Egykor én is futballoztam. Mindig csak azt szerettem volna visszaadni a gyerekeknek, amit én egykor az edzőimtől kaptam. A sorrend akkor és most is ugyanaz, nem lehet felcserélni: első az iskola, majd a futball következik, és csak utána jön a szórakozás.
S hogy miért hívják palacsintakirálynak? – Rengeteg palacsintát megsütöttem már életemben, valószínűleg tízezer felett tartok – mondja. – Minden héten sütök, többfajta tölteléket használok. Az akadémisták nagy kedvence a csokoládés vagy a házi lekváros, a csokoládét pedig banánnal társítom, és az eperlekvárt eperrel. Sütés közben mindig körbevesznek a gyerekek, nagyokat beszélgetünk. Mindent tudok róluk. A kollégisták egy része messziről van, ritkán jár haza, néha csak havonta egyszer. A palacsinta az otthon illatát jelenti számukra! Nemrég vettem egy 28 cm átmérőjű palacsintasütőt, amelyben egy kiló lisztből 32 palacsintát tudok sütni rekordidő, 40 perc alatt. A sütést még a nagymamámtól tanultam. Az első anno a földre esett, de mára belejöttem – nevet. – Megreformáltam a receptet is: a sütéshez nem használok zsírt, az olaj a tésztába kerül. 1 kg félgrízes liszthez adok 5 darab házi tojást, majd 2 liter tejjel és másfél deciliter olajjal lágyítom a masszát. Sütés közben további fél deci olajat keverek hozzá. A masszát mixerrel csomómentesre keverem, és már sütöm is – magyarázza a palacsintakirály, aki mindent odaadott magából a gyerekeknek. Hódolat neki!
Ki vagy, te énekes lány?
A Nélküled című dalt énekelte az utolsó DAC-meccsen. Hoppá! – ütöttem a homlokomra, mikor rájöttem, hogy én ezt a lányt ismerem. Ő az a rózsaszín lányszobás Gréta, akinek nemrégiben befotóztuk a szobáját Otthon rovatunkba. Már akkor el voltunk bájolva! A szoba csajosan belakott volt, Gréta ékszerei villogtak, az ágyon egy nagy Miki egér csücsült, és még a szőnyegrojtok is vigyázzban álltak. Apukája orvos a városban, mindenki ismeri, és testvére, aki egyetemista, „szintén zenész”. Szóval, Nagy Gréta énekelte a DAC–Slovan mérkőzésen tízezer ember előtt az Ismerős Arcok: Nélküled című dalát. – Ajándék volt az a nap! – meséli áhítatosan. – Még ma sem hiszem el, hogy igaz volt! Pedig igencsak büszke voltam, mert az egész stadion velem énekelt. Az anyukám izgult helyettem, nekem pedig jó volt körbemenni, látni azt a sok embert! Nagy megtiszteltetés, hiszen elkötelezett DAC-rajongó vagyok. Apukámmal minden meccsen ott szurkolunk. A tizedik születésnapomra például kezdőrúgást kaptam ajándékba. Ilyen viszonyban vagyok én a DAC-cal, mert a DAC a miénk!
Gréti a Dunaszerdahelyi Vámbéry Ármin Alapiskola ötödik osztályos tanulója. Rengeteg mindennel foglalatoskodik az iskolán kívül: olvas, angolórákat vesz – és a Kis Csallóközi néptáncegyüttesben táncol (csak folytatja a családi hagyományt, ugyanis édesapja az Ifjú Szivekben táncolt). Testvére, ifjabb Tibor pedig a Paradoxon zenekarban basszusgitározik.
– Minden az iskolai X-Faktorral kezdődött! Hatéves voltam. Azóta számtalan városi és régióbeli rendezvényre kapok meghívást. Legutóbb egy jótékonysági koncerten léptem fel – meséli Gréti, aki mindössze 11 éves, ám hangja nem kislányos. Aki látta a májusi DAC–Slovan megnyitót, pontosan tudja, hogy erős, mély hanggal áldotta meg a természet. – Hangi adottságommal inkább a swing műfaj felé fordulnék. Caro Emerald holland énekesnőt szeretem. Főleg tőle szoktam énekelni. Van egy társam, Németh Levente, aki kiváló electroswingtáncos. Együtt lépünk fel. A testvérem segít a dalkiválasztásban, s a kiejtést is együtt gyakoroljuk – magyarázza. Még elárulja, hogy sokat játszik Basset Hound kutyájával, amely a Júlia névre hallgat, és a kilencedik születésnapjára kapta. Kedvenc zenekara a Budapest Bár. Édesanyjával szeret sütni-főzni, és családi programnak számít a biciklizés. Esténként pedig az egész család együtt honfoglalózik. – Anyukámmal a nyáron jógázni fogunk. S hogy mi leszek, ha nagy leszek? Patikus. Anyukám gyógyszerész barátnője többször is elvitt a laboratóriumába. Igen érdekes volt!
„Vőfélykedni szívvel“
Póczos József gépésztechnikus, aki civilben a népi kultúrát élteti: a néptáncnak hódol (harmincéves kultúraszervező munkájáért Nógrád Közművelődési Díjban részesült). Emellett vőfélyként a valódi palóc lakodalom szokásait őrzi Ragyolcon. Szóval, Józsefnek komoly küldetése van.
– Nem vagyok vérprofi, rokonoknak, barátoknak járok el vőfélykedni. Régen is az első vőfélyt a család mindig a fiús háztól választotta ki: a legközelebbi rokont, aki még nem volt nős. Ő volt az, aki esküvő előtt a vőlegény csokrát elvitte a menyasszonynak. Régen másképp nézett ki a lakodalom is: sátor alatt rendezték, friss disznótoros ételsorozattal várták a násznépet, cigány húzta a talpalávalót... Ma a vőfély inkább ceremóniamester.
– Mi a feladata a vőfélynek?
– A leányos háznál először kikéri a menyasszonyt, aztán elbúcsúztatja a családtagoktól – mindezt régi rigmusokkal. Én igyekszem megszervezni az esküvői menetet is, mert a nászmenetnek megvan a sorrendje: elől mindig a fővőfély vezeti a menyasszonyt (a templomban már az édesapa). A menyasszony mögött a koszorúslányok haladnak párjaikkal, őket követi a násznagy, a násznagyné (értsd: a keresztszülők) és az örömszülők. A zenészek zárják a menetet. Másik fontos feladatom az, hogy a helyszínen fogadjam az érkező vendégeket, kedvencem a hagyományos méz- és sófogadás. Sok régi szokást igyekszem megőrizni, a tányértöréstől kezdve a menyasszonyszöktetésig.
– Milyen rigmusokat szavalsz a lakodalom során? Te írtad azokat, vagy begyűjtötted?
– A vőfélyversek szerzői iskolamesterek, falusi néptanítók, kántorok és népi verselők voltak. Néhány rigmus ősi hagyaték.
– Tudnál nekünk ízelítőt adni a repertoárodból?
– Természetesen. Az esküvőre indulás előtti kikérés és a szülőktől, nagyszülőktől, testvérektől, rokonoktól történő búcsúztató versek nagyon régiek:
„Tisztelt, kedves szülők, eljött hát az óra, kedves lányotok itt áll búcsúzóra.
Érzékeny szavakkal szeretne búcsúzni, de a szíve sajog, nem tud szóhoz jutni.
Én leszek hát néki most a szószólója, kedves szeretteitől búcsúztatója.”
Tányértöréskor:
„Akkor legyen a ti szerelmeteknek vége, amikor a cserép összeáll egészbe!” Ezek helyi rigmusok, még gyermekkoromban ivódtak belém.
– Mit szeretsz legjobban?
– A búcsúztatót. Ám szeretem a menyasszonyszöktetést is. Ragyolcon a „baltások” a menyasszony barátai közül kerülnek ki, akik az utat szép, szalagokkal felcicomázott kötéllel kötik el. A vőlegénynek ki kell váltani: ingyen nem adják a leányt. Cserébe általában süteményt, üveget, esetleg pénzt kapnak a baltások. A lagziban pedig a legszebb a záróakkord, a hajnaltánc. Ekkor szalmából tüzet raknak, és az eladósorban lévő lányok és legények átugorják a lobogó tűzet. A tűz minden rossztól megszabadít, szerencsét hoz, azért kell a fiataloknak átugrani.
Ando Krisztina és Varga Henrietta