Hucman Ilonka néni évekkel ezelőtt az érsekújvári járási Barsbaracskáról került Ausztria egy távoli pontjára, hogy gondozónő legyen. Több tíz teleírt füzet sorakozik nála, melyekben az élményeit meséli el. Kapunk egy kis ízelítőt a kezdetekről.
Állok a tükör előtt, sminkben és tökéletesre igazított frizurával, testemet feltűnő ruhába bújtatva. Csak állok, és nézem magamat. Azt, aki a tükörből néz vissza rám.
Várandósság, áldott állapot, terhesség. Melyik a kifejezőbb? Várandós vagyok, hiszen mindennél jobban várom, hogy a kezemben tarthassam a kisbabámat. Áldott állapotban vagyok, mert gyermekáldással ajándékozott meg az élet. S terhes is vagyok, mert az álmatlan éjszakák és keserédes változások súlyát is cipelnem kell.
A gravitáció lefelé, a szembejövő út ereje pedig előre húz. Az ég megremeg, a föld megreped a ránehezedő súly terhe alatt. Nincs menekvés. Égszakadás, földindulás? Nem, semmi ilyesmi nem történt. Csak futni mentem.
"Egy pillanatnyi igazság megszépítheti, és meg is fogja szépíteni a világot. Egy pillanatnyi béke megmentheti, és meg is fogja menteni a világot. Egy pillanatnyi szeretet tökéletessé teheti, és tökéletessé is fogja tenni a világot."