Állok a dunaszerdahelyi Vámbéry Ármin Alapiskola folyosóján, körülöttem zsibongó gyerekek. Fibi Sándor nyugalmazott igazgatóra várok. Mit érez egy nyugalmazott igazgató, aki csodát tett?
Manapság sok minden – vagyis majdnem minden – megváltozott körülöttünk. Az iskola pedig maradt a régi. S ezzel a tanítók nehéz helyzetbe kerültek, ugyanis sok olyan dolgot el kell végezniük, ami nem tartozik a nevelői munkához. Milyen ma pedagógusnak lenni?
Balogh Csaba nevét bizonyára sokan ismerik. A ma már nyugdíjas pedagógus vezeti a galántai Kodály Zoltán Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola gyermekkarát. Egykori diákjai szívesen visszajárnak hozzá. Munkásságát a város polgármesteri díjjal köszönte meg.
Azt mondják, hogy manapság egyre kevesebb az olyan pedagógus, aki tényleg hivatásának tekinti a nevelést-oktatást. Lengyel Zsuzsanna, az Alistáli Művészeti Alapiskola igazgatónője kétségkívül azok közé tartozik, akik szívvel-lélekkel végzik munkájukat.
