Láthatatlan kezek etetnek bennünket. Igenis nem elcsépelt, ha valaki „hétköznapi hősökről” beszél. Mostanáig nem ők voltak divatban, pedig az ő munkájuktól függünk. Miért kell egy tejüzemnek válsághelyzetben dolgozni?
Szörföző pingvinek díszítették a rövidnadrágomat, amiben a tejért jártam. Lépteim ütemére lóbáltam a tejeskannát, néha elhaladt mellettem egy-egy traktor, de nem bámészkodtam. Rövidnadrágos kisfiú voltam, mikor még a szövetkezet kapujában friss tejet mértek.
Húsz esztendő telt el azóta. Az udvarból szépen lassan eltűntek az állatok. Nem voltak se malacok, se libák, eltűntek a tyúkok is. Üres lett a kert, és nem a megszokott kakas kukorékolására ébredtem kora reggel. Pedig már ráéreztem a valódi tej ízére is, csak addigra eltűntek a tehenek a szomszédból. Nem értettem, mi történt, csak azt láttam, hogy nagyokat sóhajtoznak, mondván: Nem éri meg.
"Ne várj, a legjobb alkalom soha nem fog elérkezni. Kezdj hozzá ott, ahol éppen most vagy,
és használj bármilyen eszközt, ami csak a kezedbe kerül, hiszen a legjobb szerszámokat
útközben úgyis meg fogod találni."