A húst vagy a tejet a mi fejünkben nem az állat adja, mert az állatot már a mai ember nem látja. Ha látná, akkor már rég megszólalt volna. Sírna és kiabálna. Tudná, hogy mit jelent, mikor itt lelőnek ezer állatot, a másik helyen kétezret.
Láthatatlan kezek etetnek bennünket. Igenis nem elcsépelt, ha valaki „hétköznapi hősökről” beszél. Mostanáig nem ők voltak divatban, pedig az ő munkájuktól függünk. Miért kell egy tejüzemnek válsághelyzetben dolgozni?
Húsz esztendő telt el azóta. Az udvarból szépen lassan eltűntek az állatok. Nem voltak se malacok, se libák, eltűntek a tyúkok is. Üres lett a kert, és nem a megszokott kakas kukorékolására ébredtem kora reggel. Pedig már ráéreztem a valódi tej ízére is, csak addigra eltűntek a tehenek a szomszédból. Nem értettem, mi történt, csak azt láttam, hogy nagyokat sóhajtoznak, mondván: Nem éri meg.
Léteznek még olyan elvarázsolt kis szigetek, ahol a szarvasmarhát legelni hagyják, a sajtot pedig tejből készítik. Mint például Nagyfödémesen, ahol Czadró Katalin teheneinek gazdag tejéből Buják Andor egy művész zsenialitásával készít sajtot.
"Karácsonyi ajándék ötleteim: az ellenségednek megbocsátás, az ellenfelednek türelem, a barátodnak szeretet, a partnerednek szívesség, mindenkinek jóindulat, minden gyermeknek egy jó példa, magadnak tisztelet."