Láthatatlan kezek etetnek bennünket. Igenis nem elcsépelt, ha valaki „hétköznapi hősökről” beszél. Mostanáig nem ők voltak divatban, pedig az ő munkájuktól függünk. Miért kell egy tejüzemnek válsághelyzetben dolgozni?
Vannak napok, amikor sok. Minden sok. Nem a bezártság, de akár az is. S főleg a fejemben rohangáló gondolatok. Osztódással szaporodnak. Nem tudom őket felülírni sem.
Kezdetben volt a pánik – március elején az iskola egy világháborús hírközponthoz hasonlított. Mi, tanítók értesültünk először az iskolák bezárásáról, a rendezvénystopról.
Karosszékben utazunk! Most ez az egyik legmenőbb téma: hol jártunk és hova mennénk szívesen. Megadja az ég az idei nyarat? Fogunk még ejtőzni igazi flow-ban, csak a pihenésbe feledkezve?
Elképesztő adatok szemléltetik, mekkora érvágást jelent a légi közlekedés számára a koronakrízis. Április elején ötvenszázalékos kiesésről szóltak a hírek, de a jelen sorok íráskor (május eleje van) a világ utasszállító repülőinek kétharmada már hetek óta nem hagyta el a repteret.
A világhírű Andrea Bocelli online koncertet ad húsvétvasárnap egyenesen a milánói dómból! Nézzük együtt, merüljünk el a zene hullámaiban. Aki nem volt még operaelőadáson, itt online kipróbálhatja.
Vajon hányan vagytok és hányfelé üldögéltek ti, láthatatlan emberek? Faluhelyen mindenki ismer mindenkit, ha meg nem, akkor is akad valaki, aki ismeri a láthatatlan ember egész családfáját.
Végre eljött az idő, amikor kijelenthetjük, hogy a 21. század legpozitívabb hozadékának a telefon, az SMS, a Messenger, a Whatsapp, a Viber, a Facetime, az Insta számít… Hittük volna?
Van, aki hisztizik, van, aki kesereg és van, aki homokba dugja a fejét... Ki miként reagál a világban kialakult helyzetre, embere válogatja, egy dolog azonban biztos: most mindannyian harcot vívunk.
