A házasságok majd fele válással végződik. Nézzük kedvesünk fiatal arcát, és gondolkodunk: ő az igazi? Kibírjuk egymás mellett azt a sok hosszú évet, ami ránk vár? A válókeresetek nagy részét a nők nyújtják be (általában mert megelégelik a férj hűtlenkedését). A döntés a nők kezében van.
A férfiak nem szeretnek válni. Hogy miért? Mert egy kicsit mindegy nekik.
A férfiak életében nem a szerelem játssza a főszerepet.
Mi, nők is jobban tennénk, ha ellesnénk tőlük ezt a trükköt. Hogy hogyan?
Íme, néhány technika, amelyet okos férfiak találtak ki…
Csak a szívük fele
Észrevette már, hány férfi él nyugodt boldogságban hárpia felesége mellett? Virágot vesznek neki, gyermekeket nemzenek vele, békében élnek. A legtöbb férfi inkább él harminc évig egy boszorkánnyal, mint hogy vállalja a válással járó cirkuszt. Egy régi mondás szerint a férfiak csak a szívük felét áldozzák fel a szerelem oltárán. Ezért marad erejük arra, hogy szombatonként öreg tragacsukat bütyköljék, grillezzék a kertben a húst, vagy a vadat lessék az erdőben. Boldog emberek! Mi, nők folyamatosan mérlegre tesszük és kritizáljuk a férfijainkat. Ha megtanulnánk férfi módra gondolkozni, és nem figyelnénk folyton árgus szemekkel életünk párját, maradna időnk a thai konyha tanulmányozására, a flamenco gyakorlására és a legszebb őszi kosztüm felkutatására. A laza élet titkát érdekes módon egy nő, Edith Schaeffer fogalmazta meg: „Aki a tökéletességet akarja, az végül üres kézzel megy el.”
Az apály és a dagály törvénye
Minden házasságban vannak válságok – és hűtlenkedések. Nagyi harminc évvel ezelőtt beleszeretett a munkatársába, a nagypapa pedig viszonyba keveredett a gyerek némettanárnőjével. De úgy látszik, nem került sor a bőrönd elővételére és a bűnös kipenderítésére. Különben nem ülnének itt, nem igaz? A hűtlenség ritkán fontos annyira, hogy felbomlasszon egy több éve tartó kapcsolatot – mondják a férfiak. Hiszi a piszi, mondják erre a nők. Csakhogy ez az igazság. Aki kitartó, az nyer. A szerelem ugyanis lelki betegség. Szívünk különféle vegyi folyamatok miatt fellángol egy időre, de a lángolás magától elmúlik. S ha nem, akkor úgyis hiába rendezünk jelenetet, kutakodunk a férjünk mobiljában, adunk ultimátumokat. Ez csak annyit ér, mint halottnak a csók.
A szerelem az apályhoz és dagályhoz hasonlít. Vannak időszakok, amikor minden mesés, és nincsen bennünk kétség: imádjuk egymást. S vannak olyan időszakok, amikor össze kell szorítani a fogunkat, és nem szabad pánikolni. Ki kell várni a dagályt…
A szív felbuzdulásai
Voltak idők, amikor egész éjjel csavarogtunk a kihalt városban, éjfélkor megfürödtünk a szökőkút vizében, kigúnyoltuk a járókelőket, s aztán vadul szerettük egymást egy elhagyatott udvaron… S mi van ma? Éjfélkor a kifizetetlen csekkek, a mosásra váró tréningruhák és a másnapi szülői értekezlet jár a fejünkben. Bizony, bizony! Sok a felelősség, már nem vagyunk vidámak és gondtalanok. Meg kell várni, míg felnőnek a gyerekek. Akkor visszatérhetünk a vidám gondtalanság időszakába – bár éjszaka már nem lesz kedvünk megfürödni a főtéri szökőkútban, mert felfázhatunk…
Foglaljuk össze: mi kell egy egész életre szóló házassághoz? Szerénység – nem szabad túl sokat akarni (mint Szókratész, aki Xanthippével is kibírta), nagyvonalúnak kell lenni, és saját utunkat kell járni (mint Assisi Szent Ferenc, aki saját elképzelése szerint élt, és fütyült szülővárosa véleményére). Mi, nők is legyünk olyanok, mint ők. Éljük az életet kicsit férfias nagyvonalúsággal, és akkor boldogabbak leszünk, és örülni fogunk az életnek.
Varga Klára
