Az ember kíváncsi és találékony lény: szeret felfedezni. A technika fejlődésével rájött, hogy nem csak a való világ létezik. Hiszen a mikroszkóp segítségével látja, hogy van mikro-, a távcsővel pedig, hogy létezik makrovilág is. Szűk lett számára az élettér, hát kiterjesztette. Pár éve a számítógépek segítségével megalkotta magának a virtuális világot.
A virtuális világ része az internet, ahol mindazt meg lehet tenni, amit a valóságban (sőt azon túl is). Egy különbséggel, hogy itt nem kell megjelennünk teljes anyagi megtestesülésünkben. Elegendő csupán a saját „szoftverünk“, tehát a képzelőerőnk. Elég egy kattintás a számítógép billentyűzetén vagy az egéren, és máris átléptük a valóság küszöbét. Bent vagyunk az internetes munkahelyünkön, kávézókban, csevegőszobákban, könyvtárakban, orvosi, pedagógiai és pszichológiai rendelőkben, jósdákban, játékbirodalmakban, butikokban, raktár- és nagyáruházakban, és még folytathatnánk.
Ugyanúgy, mint a valós életben, a világhálón is képviselteti magát az összes embertípus. Vannak ott szakbarbárok és tudatlanok, mimózalelkűek és üzletiesek, komoly és komolytalan természetűek, szerelem- és szexéhesek, de pszichopaták és paranoiásak is: beszélgetni, ismerkedni, barátkozni akarók, alkalmi vagy tartós társkapcsolatot keresők. Jelen van a munka, a tudomány, az utazás, a bulvár, a napi hírek, a szellemi élet, a művészet, a szerelem, a szex stb. És ezzel együtt az élet valamennyi árnyoldala: a pornó, a pedofília, a bűnözés, a terrorizmus, és az összes abnormalitás.
Ma már az emberek nagy része használja az internetet: munkára vagy szórakozásra, ismerkedésre vagy csevegésre. Az ismerkedés például nagyon egyszerűvé vált: nem kell más, mint leülni a gép elé, bejelentkezni az internetes csevegőszobákba, és már írhatjuk is a szövegünket.
A neten hallgatólagos szabályok uralkodnak. Teljesen szabad szellemű, gyakran egész közönséges csetszobák éppúgy megtalálhatóak itt, mint disztingvált társalgóhelyek, ahol szigorúan tilos a trágárság: az erőszakos látogatókat felfüggesztéssel kitiltják, vagy akár ki is rúgják. (Az intelligens szobák állandó tagjai pedig közös találkozókat is szerveznek.)
Az ember a neten akár inkognitóban is maradhat. Letagadhatja a nemét, a korát, átírhatja a külső és belső tulajdonságait, tökéletes embert kreálhat magából – még akkor is, ha éppen pszichopata. A csetelő, aki a valóságban egy félszeg, csúnyácska, vézna fiatal férfi, herkulesi termetű, gáláns lovagnak hazudja magát.
A túlsúlyos, komplexusokkal küszködő középkorú nő pedig gyönge, törékeny, de magabiztos és okos királylánynak. Szerelem szövődhet húszéves férfi és ötvenéves nő között, vagy fordítva: tinédzserlány és nagypapa korú férfi között. A virtuális világban ugyanis az embernek nincs kora. Sőt sokszor még neme sincs, vagy legalábbis megváltoztatható. Nem ritka, hogy férfi csábít el egy másik férfit, mert nőnek adja ki magát. És fordítva: egy lányt egy nő „ejt szerelembe“ – és csupán heccből. Érzelmeket hazudnak, és saját fényképük helyett egy másik nő/férfi fotóját küldik el átejtett áldozatuknak...
Ha nem vagyunk résen, könnyen beleshetünk a szerelem mély gödrébe. Érzelmeink egy idő után irányíthatatlanná válnak. Idealizálunk, olyannak képzeljük a másik embert, amilyennek látni szeretnénk – az idealizált képnek semmi köze a valósághoz. Kontrollra semmi lehetőségünk. Soha nem tudhatjuk, kivel állunk szemben: normális emberrel vagy elmebajossal.
A neten ugyanis csak annyit tudunk meg mindenkiről, amennyit az elárul magáról.
Nincs metakommunikáció, nem látjuk a másik mimikáját, gesztusait. Azt hisszük el, amit akarunk, azt hitetjük el a másikkal, amit akarunk. (A kivétel erősíti a szabályt: a neten azért mély barátságok, sőt szerelmek is szövődnek, amelyek akár házassággal végződhetnek.)
És megjelent a színen a számítógép-függőség is, mikor a virtuális kötelék mágnesként vonzza az embert. Az internet áldozatai hetente akár hatvan-nyolcvan órát is eltöltenek a hálón: csevegéssel, játékkal vagy a legkülönbözőbb szexoldalak nézegetésével. Ha nem juthatnak a számítógépük közelébe, idegesek, türelmetlenek. Ha pedig már rákapcsolódtak, nem bírják abbahagyni a netezést, vagy rettegnek az elszakadástól. Az orvosok, pszichológusok még nem nagyon tudják kezelni a bajt.
A legújabb felmérések szerint az internetezők egyharmada egyértelműen azokat a webhelyeket keresi fel, amelyek témája a szex: az erotika, a pornó, a szex „egyenes“ adásban és a szexuális aberrációkat bemutató oldalak. A felnőttek nagy része kíváncsiságból nézi meg ezeket, vagy azért, hogy belekóstoljon a tiltott gyümölcsbe. Szintén felmérések adatai következnek az Amerikai Egyesült Államokból: húszmillió internetező vallotta, hogy havonta legalább egyszer ellátogat az internetes szexoldalakra. A lélekismerők kutatásai szerint kétszázezerre tehető azok száma, akik kiberszexfüggők.
A kiberszex a szex új, virtuális formája – az érdeklődő azokkal lép kapcsolatba, akiket szintén izgat ilyesmi. A kiberszex egyik válfaja, a szexcset tizenöt éve hódít. A partnerek írott szövegben vagy videocsatornán át lépnek kapcsolatba egymással, s mindketten a gép előtt élik ki erotikus és szexuális vágyaikat.
Vannak, akiknek elég a szöveg, így is eljutnak az orgazmusig, másoknak szükségük van hozzá képekre. De akár egyszál magában is élhet „nemi életet“ az ember fia, lánya – elég rákattintani a különböző szex- és pornóoldalakra. (Ezeket általában meg kell fizetni.) Az interneten tehát elérhetőek a szex legkülönbözőbb normális és abnormális formái. Diszkréten, névtelenül, komplikációk nélkül – hiszen nem kell félni a fertőzésektől, nemi betegségektől, a nem kívánt terhességtől sem. És attól sem, hogy netán kiderülnek az ember ferde hajlamai.
Függővé többnyire azok válnak, akik komplexusokkal, depresszióval, hiányérzettel, érzelmi problémákkal küszködnek. Sokkoló viszont, hogy olyanok is a kiberszex áldozatai, akik egyébként normális partnerkapcsolatban élnek. Kiberszexfüggőnek a szakemberek általában azokat tartják, akik hetente több mint tizenegy órát töltenek a szex- és pornóoldalak nézegetésével, szexcseteléssel. Szintén a kaliforniai vizsgálat tárta fel azt is, hogy a nők tizenkét és a férfiak húsz százaléka a virtuális szexre a munkahelyi számítógépét használta. Valószínűleg sokan elveszítették állásukat azután, hogy a cégek ellenőrizni kezdték alkalmazottaik online-aktivitásait.
Aki használja az internetes postát, nap mint nap tapasztalja, hogy nem várt e-mailek várják a postaládájában. Nemegyszer szex- és pornóoldalak szolgáltatásait kínálják fel az internet használójának.
Bizony nem árt ellenőrizni, mivel foglalkozik csemeténk (esetleg férjünk, feleségünk), amikor az interneten lóg. A rendőrség szerint veszélyt jelentenek gyerekeinkre a világhálón (is) garázdálkodó pedofilek. A legjobb, ha az internetes szolgáltatónkhoz fordulunk, és blokkoljuk bizonyos oldalak elérhetőségét. Az idén több internetes bűncselekményről tudósítottak a médiák. Februárban sikerült elfogni azt az ötvenhét éves németországi férfit, aki iskolás lányokkal csetelt: pornográf tartalmú emaileket és SMS-eket küldözgetett nekik. Egy idő után felfedte kilétét, és ajánlatot tett a lányoknak, mondván, cserébe kifizeti a telefonszámlájukat. Szerencsére az egyik kislány elmondta a dolgot az édesanyjának, így a rendőrség még aznap lefoglalta a férfi számítógépét, és megindult ellene az eljárás szexuális zaklatás és pornográf anyagok terjesztése vádjával.
Az eddigi legborzasztóbb internetes történetek is már napvilágra kerültek. Az egyik a közismert rottenburgi kannibál esete. Az internet egyik mocskos sikátorában talált rá áldozatára, aki beleegyezett abba, hogy partnere megölje, majd megegye. A gyilkos nyolc és fél év börtönbüntetést kapott. Szintén a cseten ismerkedett meg egy negyvenegy és egy harminchárom éves férfi: a harmadik találkozás a fiatalabbik számára halálos volt. Csetpartnere ugyanis megölte és feldarabolta. A gyilkos másfél napot töltött a hullával, majd feladta magát a rendőrségen.
Sajnos, a valós világ nemcsak jó, hanem rossz is. A világhálót hasznos célból hozták létre, valakik (emberek) azonban oda is felhordták a szennyet, a bűnözést, az élet valamennyi elképzelhető árnyoldalát. Az egyik internetes szakértő szerint az internet a világ legnagyobb szemétdombja – és milyen igaza van! Viszont csakis rajtunk, embereken múlik, hagyjuk-e, hogy továbbra is az maradjon, vagy nem.
Póda Erzsébet
