Egyetlen mondat is elég lehet ahhoz, hogy valaki évekre elveszítse a bátorságát. Olvasónk levele nemcsak a vezetéstől való félelemről szól, hanem arról is, milyen mély nyomot hagyhat a bizalomhiány.
Tetszik vagy sem, a pletyka kultúránk része. Mert bár lenézzük és megvetjük, haszontalan időtöltésnek tartjuk, az utóbbi időben egyre erőteljesebbek a rehabilitációját követelő hangok.
A májusról a szépség, a szerelem és az anyaság jut elsőként az ember eszébe. Mindhárom fogalom az élettel kapcsolatos: az életadással, melyre csak a nő képes.
A házasság nem(csupán) a szerelem beteljesedését jelenti – hanem a kezdetét is valami újnak. Valaminek, ami teljesen más, mint a szerelem. A házasságnak ugyanis (azon kívül, hogy két ember szövetsége a közös életre) gazdasági és egyéb vonzatai is vannak.
Csaplár Erika a két kezén kezdi számolni, hány év telt el azóta, hogy megnyerte az Új Nő szépségversenyét. S nem akar hinni a szemének, hogy ennek már húsz hosszú éve. A húszéves, szöszke gellei lány életébe nem csupán a láthatóságot hozta a királynőség, a világ kapuját is megnyitotta előtte.
Egy olvasói reakció mutat rá arra, milyen könnyen önámításba fordulhat egy kapcsolat, ha valaki egy nős férfi ígéreteibe kapaszkodik, és nem akarja reálisan látni a helyzetét.
A nők, akik már hordtak gyermeket a szívük alatt, szinte mindannyian tudják, hogy anyának lenni nem egyszerű és néha nem is hálás feladat – de csodálatos érzés! A kismamaság a sok gyönyörű élmény mellett azért megviseli az ember lányát.
"Karácsony előtt bizony kukucskáló angyalkák szállnak le a Földre, bekukucskálnak minden ház ablakán. Azt lesik, hol laknak a jó kisgyerekek, akik megérdemlik a karácsonyi ajándékokat."