Katalin története kívülről akár rendezett, biztonságos életnek is tűnhetett: házasság, gyerekek, otthon, anyagi stabilitás. A látszat mögött azonban egyre több lemondás, magány és csalódás gyűlt össze...
Meglepetést készítettünk az Új Nő olvasóinak: a következő hetekben folytatásos „kisregényünket” olvashatják, melynek egyes részeit minden hónapban más munkatársunk írja. Az első rész Póda Erzsébet munkája.
Mivel nagyon jó tapasztalataim vannak az almaecet fogyasztásával és alkalmazásával kapcsolatban, ezért úgy gondoltam, megosztom ezeket az olvasókkal – írja egy kollégánk.
A születéstől kezdve ösztönösen másként neveljük a lányokat és a fiúkat. Már az óvodában is elkülönül a két nem: külön sarkakban vannak a lányok és a fiúk játékai. Baj ez, vagy hasznos is lehet?
Egy új szerelem idősebb korban is lehet ajándék, mégis sokan szégyennel, bűntudattal vagy a család vélt ítéletével küzdenek, amikor ismét társra találnak. Magdolna története arról szól, hogyan ütközhet össze a magányból megszülető boldogság a lelkiismeret-furdalással.
A nőnek ma már nem elsősorban a gyerekszülés, -nevelés és a családi tűzhely őrzése az életcélja. Sokat hallunk arról, hogy csökken a gyerekvállalási kedv. Ennek egyik fő oka lehet, hogy a nők, mint életadók, nem kapnak kellő tiszteletet sem elismerést.
Egyetlen mondat is elég lehet ahhoz, hogy valaki évekre elveszítse a bátorságát. Olvasónk levele nemcsak a vezetéstől való félelemről szól, hanem arról is, milyen mély nyomot hagyhat a bizalomhiány.
Tetszik vagy sem, a pletyka kultúránk része. Mert bár lenézzük és megvetjük, haszontalan időtöltésnek tartjuk, az utóbbi időben egyre erőteljesebbek a rehabilitációját követelő hangok.