Franciaországot sok mindenért lehet szeretni. Hatalmas és gyönyörű ország, Provence pedig különleges helyet foglal el a nevezetes vidékek között. Az ország déli részén húzódik, városaiban máig él az évezredes történelem, szűk utcái romantikus sétára csábítanak.
A ragyogó napfény gabonát, gyümölcsöt érlel, és százféle fűszert, gyógyfüvet, virágot nevel. A piacokon elképesztő bőségben található meg minden, amit a tenger és a sokarcú vidék kínál. A provence-i konyha világhírű. Vajon miért?
Piacnapok Provence-ban
Provence-ban a főzés elképzelhetetlen friss alapanyagok nélkül. Hol vásárolnak a helybeliek? A piacokon. A vándorpiac városról városra jár, és ezen a napon kiürítik a városközpontot, a főteret vagy a főutcát, hogy a környék legfinomabb csemegéit rakhassák ki a standok pultjaira. Halak és sajtok minden mennyiségben, ezenkívül megjelennek itt a palacsinta- és a sültcsirke-árusok is.
Nyugodtan megvehetünk bármit, hisz a franciák olyan kényesek a minőségre, hogy amit ott a piacon kapunk, az itthon megállná a helyét az első osztályú éttermekben is. Ugyanez vonatkozik a bagettárusokra. Az elárusítónő nem műanyag zacskóba csavarja a később gumiszerűvé öregedő botkenyeret, hanem zsonglőrmutatvánnyal finom papírba burkolja, ezáltal olyan illatos és ropogós marad, amilyenről még csak nem is álmodunk.
Marché provencal – a provence-i piac hatalmas élmény. Kár volna csupán a színeket csodálni és az illatokat beszívni. Az igazi öröm a vásárlás.
Antibes-ban, Aix-en-Provence-ban, Nizzában, Avignonban és a többi nagyobb városban mindennap van piac, de csak egy nap az „igazi“. A kiemelt napok listáját itthon is megnézhetik a www.travelswithfriends.com honlapon.
Helyben termett
A provence-i piacon is meg lehet találni azokat a zöldségeket, amelyeket a mi boltjainkban árulnak: holland málnát, egyiptomi vajbabot vagy ciprusi citromot. De ezekre pillantást se vessünk. A helybeli termények az érdekesek. Az itteni gyümölcsök és zöldségek illatosak és jóízűek, mert nem éretlenül szedik le őket, és nem szállítják egyik földrészről a másikra. Az eladók tisztában vannak kínált árujuk értékével, ezért azokat kell keresnünk, amelyikre kiírják: ’du pays’ (helybeli termék).
Ne menjünk el a gariguette eper mellett, amelyik jellegzetes francia fajta. Az apró, különleges illatú gyümölcs édesebb és „epresebb” minden eddig fogyasztott epernél.
Ugyanez a helyzet a zöld héjú fügével. Bár a füge igazi szezonja ősszel kezdődik, az első nyári fügék – zöld héjuk ellenére – érettek, édesek, és nagyobbak az őszieknél. Magában fogyasztva vagy salátában is kitűnő. Tájainkon – ki tudja, miért – ismeretlen a fehér belű őszibarack.
A francia „peche blanche” íze lágyabb és finomabb, mint a nálunk ismert sárga belű őszibaracké, lehetetlen nem szeretni. Ugyanez a helyzet az első pillantásra jelentéktelen fehér hagymával (gyöngyhagymával), amely nyersen is édeskés, és nem csípős (valamivel drágább is, mint a mi vöröshagymánk vagy lila hagymánk). Remekül illik a tonhalas szendvicshez, ha a tengerhez megyünk. És ha véletlenül aioli mártásra támad kedvünk (nagyon egyszerű: a majonézt pár gerezd fokhagymával kell összekeverni), nem hagyhatjuk ki a friss fokhagymát áruló standot, mert ezek a gerezdek sokkal levesebbek és frissebbek, mint a megszokott fokhagyma. Az aioli mártás ropogós bagettel isteni.
Piknik a piacról
Egyenesen a piacról szeretne a tengerpartra menni? Akkor vegyen egy darab jó sajtot (a brie nagyon megfelel), pár darab kiskolbászt vagy rosette szalámit, ágas paradicsomot, egy üveg rosé bort és egy cantaloupe dinnyét. Útközben bagettet is csomagoljon mellé. Pazar lakomát csaphat a tengerpart meleg homokjában ülve, miközben a haját enyhe szellő borzolja...
Vagy barátait akarja elkápráztatni egy gyors uzsonnával?
Akkor vegyen garnélarákot – a legnagyobb fajtájút, amit a pénztárcája megenged. A szürke színű rák nem rossz, éppen csak nyers. Rózsás színét a hőtől nyeri el. Egy kipróbált recept: Egy mélyebb serpenyőben olvasszon fel egy darab vajat, és cseppentsen bele egy kis olívaolajat, hogy meg ne égjen. A fokhagymát vagdossa apró darabokra, és lassan – ne barnára, hanem puhára – süsse meg. Ha van otthon petrezselyemzöld, apróra vágva keverje a vajba. Csavarja fel a lángot, és rakja a vajra a rákokat. A serpenyőt rázogatva forgassa meg őket úgy, hogy minden oldalról fokhagymás vajasak legyenek, és rózsaszínre piruljanak. (Pár percnyi sütés elég, mert utána csak levet eresztenek.) Végül sózzunk és borsozzunk. Fehér kenyérrel, kézzel kell enni.
Hát a vendéglők?
A nők szívesen gazdagítják konyhaművészetüket éttermi tapasztalatokkal. Provence-ban szinte mindegy, hol, melyik vendéglőben ebédelünk, mert mindenütt kitűnően főznek. Általában igaz, hogy érdemes pár utcával arrébb menni, és kikerülni a forgalmas turistaközpontokat. Ne becsüljük le a kis vidéki vendéglőket. Néhány figyelemre méltó tippje Peter Mayle angol bestsellerírónak is van, akinek Örökké Provence! című könyvét mindazoknak ajánljuk, akik Provence kulináris csodáit kívánják felfedezni. Mit együnk a provence-i vendéglőkben? Feltétlenül a napi menüt, a „plat du jour”-t, mert ez mindig azokból a remek és friss anyagokból készül, amelyeket a főszakács reggel fedezett fel a piacon, vagy egyéni szállítóitól vásárolt.
Parlez-vous français?
Egy kicsit igyekeznie kell annak, aki a piacon vagy a vendéglőkben azt akarja, hogy a legfinomabb ínyencségeket adják neki. Ez az igyekezet abból áll, hogy franciául kell beszélnie.
Legalább néhány szót meg kell tanulnia: a köszönéseket feltétlenül, ezenkívül a „kérem” és a „köszönöm” kifejezéseket mindig franciául kell mondania. E nélkül a helyzete reménytelen.
Itt a falat a hagyományos vályogtechnikával készítették – kár lett volna festéssel elfedni. A padlóra tölgyfa keretbe foglalt terrakottalapokat használtak.
Ebben az étkezőben régi ajtókból készítettek spanyolfalat, amely a könyvekkel megrakott polcokat rejti.
A konyhában a csempék régiek, de minden modern konyhai vívmány rendelkezésre áll.
Provence-ban imádják a textíliákat. A gondos válogatásnak köszönhetően jól illenek egymáshoz a könyöklőpárna és a fotel csíkjai valamint a toile-mintás párnák.
