Írásunkban a Pozbáról Amerikába szakadt Pásztor Márta mesél az ottani kertekről. A tengerentúlon szinte minden gyönyörű kert magán viseli valamelyik híres kertépítő stílusát.

01_32.jpg
A jobb házakhoz mindig hozzátartozik egy jóképű „fészer”, ahol a kerti limlomok kapnak helyet, persze stílusos kivitelben. A milliomos örökösnő és híres kertújító, Bunny Mellon kerti lakjának ajtóit témába illő csalifestés díszíti.

Az alábbi képeken Charlotte Moss kertjét és konyhakertjét láthatjuk. A neves amerikai dizájner stílusát sokan utánozzák, vesszőből font padját az amerikaiak hivatásos kertépítő cégektől rendelik. A zöldséget pedig francia mintára potagerekben, magaságyakban nevelik.

04_26.jpg

06_19.jpg

05_22.jpg

02_33.jpg
Kezelt fából készült obeliszkek és galambház

 

A Pozbáról elszármazott matematikatanárnő, Pásztor Márta férjhez ment Amerikába, ahol jegyajándékul egy kertet kapott. Szeptember lévén idén is fogja majd kiskapáját és gereblyéjét, s indul a színes juharleveleket begyűjteni... Milyen az ősz egy seattle-i kertben?

REMEK KERTEK ÉS MÉG REMEKEBB KERTÉSZEK
Amikor kikerültem Amerikába, jócskán meglepett, hogy a házak körül szinte sehol sem volt kerítés. Így az otthon megszokott virágoskert (a „kiskert”) teljesen hiányzott. Helyette fák, cserjék, sövények és virágzó bokrok tarkították a füves részeket, vagy éppen csak fű volt a ház előtt. És a nálunk hagyományos konyhakertnek sem láttam a nyomát. Megfigyeltem, hogy a kert mindig gondosan megtervezett, és a rendezett terep növeli a ház értékét. Hamar rájöttem, hogy mindez egy másféle kertkultúra vetülete. Már hosszú évtizedek, sőt, századok óta remek tájkertészek és kertépítők szolgálnak példaképül az itteni kertrajongóknak. Gondoljunk csak a híres (multimilliomos és hobbikertész) Bunny Mellonra, aki a Fehér Ház rózsakertjét tervezte, vagy Fletcher Steele-re, aki szerint egy kert akkor igazán jó, ha őrzi az ember privát szféráját. Ő volt az, aki bírálta az amerikai házak gyepét: valami izgalmasabbat szeretett volna látni. 

Lassacskán ráébredtem, hogy itt az emberek megterveztetik a kertjüket, és nem maguk művelik meg, hanem hivatásos kertészeket fogadnak fel. És ez nem számít luxusnak. Ahol mi élünk – Seattle egyik kertes negyedében, Washington megyében –, mindennapos jelenség, hogy profi kertész nyírja a füvet, és tartja rendben a virágoskertet. S teszi ezt napközben, míg a tulajdonos munkában van: a kertészkocsik szinte ellepik a kertvárosokat. Sőt, újabban Seattle-ben a konyhakertek is megszaporodtak. Egyre többen mondanak búcsút a gyepsivatagnak, mert a gyepszőnyeg sok vizet igényel, és a gyomirtó sincs jó hatással a talajra. Divatba jött a konyhakert – az egyik úttörő Charlotte Moss, akinek konyhakertjét sokan utánozzák. Az is természetes, hogy sokszor szakemberhez fordulnak, mert fontosnak tartják tudni, mit érdemes ültetni, és hogyan kell gondozni a zöldségeket. Kiiskolázzák magukat, szakkönyveket bújnak, kertmagazinokat olvasnak. Esetleg kertészt fogadnak, aki ültet, öntöz, s betakarítja a termést.

De nem a mi kertünkben! Számomra és a férjem számára az ültetés vagy talicskázás felüdülést jelent a napi iskolai munka után. Szerencsések vagyunk, mert a házunkat egy kertészmérnöktől vettük. Rögtön beleszerettünk, s azóta próbáljuk szorgalmasan rendben tartani. Milyen is ez a kert? Elsősorban azt kell róla tudni, hogy egy előkert: egy zöld előcsarnok, amelyik belépőudvarként is szolgál. Viszonylag kicsi, 17 x 13 m-es. Házunk sarokház, egyik szomszédunk a ház egyik oldalán van, a másik kicsit távolabb, a ház mögött. A kertet három oldalról egy közel két méter magas cédruskerítés veszi körül (oszlopain rézkupakok díszelegnek), így egyfajta utcai elzártságot élvezhetünk. A kert nyitott kapuja nem közvetlenül a ház bejárati ajtajával szemben helyezkedik el, hanem a kert sarkához közel. Így ha valaki megközelíti a házat, átlósan sétál át az udvaron, s eközben rögtön interakcióba kerül a buja növényzettel. A térkövekkel kirakott udvar így két, közel egyforma nagyságú, esztétikus kültéri helyiségre oszlik, az étkezőre és a pihenőrészre. Az étkező (üvegtetejű, kovácsoltvas lábazatú asztallal) főleg vacsorák és családi vagy baráti összejövetelek színhelye, a pihenőrészben két kényelmes, kobaltkék kerti szék áll hívogatólag.  A kert drámai középpontja a szökőkút, aminek öntött betonból készült medencéjébe három rugalmas rézcsövön keresztül folyik a víz. Hátoldala palacserépből készült, és úgy néz ki, akár egy szürkés hegyvonulat. A szökőkút az utcáról nem látható, ám a víz csobogása akár kintről is élvezhető.

AZ ŐSZI KERT
Fáinkat és bokrainkat húsz éve ültették. Azóta jócskán megnőttek, így kellemes árnyékot adnak a tikkasztó napokon. Ősszel viszont levélszőnyeggel borítják be a kertet. Egy részét összegereblyézzük, de jócskán hagyunk belőle a földön, mert remek mulcsként szolgál. Virágjaink zömmel évelők, így nincs velük sok gond. Ilyenkor ősszel visszavágjuk őket, s a bokrok metszését, formára alakítását is ilyenkor végezzük. A kertünkben sehol sincs fű (!), így szerencsére nem kell gyepet ápolni. Szomszédjainknál viszont hétvégeken búg a fűkaszáló gép. Az ornamentális füveket ősszel (esetleg télen) vágjuk vissza, s ilyenkor ültetjük el a tulipán- és nárciszhagymákat is. Kertünk színe elsősorban a cserépszín (ilyen színűek a szökőkutat szegélyező lugas oszlopai), a kobaltkék (kerti kiegészítőink színei); virágaink pedig fehérek, kékek, sárgák, elvétve pirosak. Ősszel viszont színek kavalkádja kápráztat el. Japán juharfánk rubinvörös színben pompázva lenyűgöző hátteret ad a sárgáknak és vad vöröseknek. Az előkerten kívül is van még nyolc juharfánk (két oldalon, a járdaszegély mellett), s a látványukkal nem lehet betelni. (Bár – őszintén szólva – a rengeteg lehullott levél eltakarítása nem kis munka.) Arra azonban ősszel is szakítunk időt, hogy élvezzük a kertet. Ha másra nem is jut időnk, egy-egy csésze teát azért megiszunk a kerti asztalnál, hogy közben csodálhassuk fáink színpompás lombozatát. 

 Van egy kis konyhakertünk is: magasított zöldségesládákban a szűköcske kis hátsó udvarban. Szeptemberben betakarítjuk a termést (ekkorra a gyökérzöldségek maradnak), néha javítunk a talaj minőségén. Cserepes növényeinket bevisszük a garázsba (pincénk nincs), a szökőkút vízinövényeit a kerti bódéban teleltetjük át. Ide tesszük el télire a kerti székeinket is. Férjem leereszti a vizet a szökőkútból, és kitisztítja a szökőkút medencéjét is. És gereblyézzük, gereblyézzük a sok-sok falevelet... 

Pásztor Márta