Lelki gyógyulás jógával! Zsófi nem azt kapta az élettől, amire számított, cserébe viszont pontosan azt, amire szüksége volt. Miképp képes megváltoztatni életünket a jóga, és hogyan segíthet visszaszerezni a teljesítményorientált világban elveszített nőiességünket?
Hrapka Zsófi (24, Dunaszerdahely), a Prana Yoga stúdió oktatója mesél nekünk.
Hrapka Zsófia (24) a Színház- és Filmművészeti Egyetemen végzett Budapesten, fizikai színházi rendezés és fizikai színházi koreográfus szakon. (Az utolsó két évben a gyakorlati képzés keretében az Ifjú Szivekben táncolt Pozsonyban.) A szép arcú, beszédes szemű dunaszerdahelyi lány nagy álmokkal érkezett a magyar fővárosba, de nem igazán találta meg, amire vágyott. Nem lett belőle rendező (egyelőre), se koreográfus, az élet egy neki tetszőbb irányba terelte. Az origó, a kezdőpont Bali volt, ahol megtanulta a jóga alapjait. Nem hagyott fel azonban a színészettel sem, a dunaszerdahelyi Vekker Műhely oszlopos tagja. Ma jógastúdiót vezet Dunaszerdahelyen, és a testi feltöltődés mellett nagy hangsúlyt fektet a lelki restartra.
Töredelmesen bevallom, még sosem jártam jógaórán – maximum egy-egy YouTube-videó erejéig volt közöm hozzá, mikor is hátnyújtó gyakorlatokat kerestem az interneten. Így aztán Zsófi bemutató jógaóráján végtagokat próbára tevő ászanákat vártam (kissé tartottam is tőlük), de meglepő módon inkább a legutolsó pozíció, a savászana, a hanyatt fekvés felfele néző tenyérrel adta nekem a legtöbbet. Kiderült, hogy nem csupán a testemnek kell a feltöltődés, mint ahogy azt elsőre hittem, hanem főleg a lelkemnek.
Nevezetesen jóga közben a lelkünkkel is történik valami. Nem véletlenül érzi a nyugati ember, hogy a jógától egészen mást kap, mint egy hatékonyan kivitelezett tornagyakorlattól. Erre a barátnőm azt szokta mondani, hogy az életnek van egy áramlása: folyamatosan folyik, éppen ezért kétszer nem tudunk ugyanabba a folyóba lépni. Az ember természete viszont olyan, hogy szeretne lehorgonyozni, magához akarja ragadni s örökre megtartani a neki kedves dolgokat. Ámde ez nem megy.
S mivel nemigen sikerül, elkezdünk szenvedni, megakadunk-elakadunk, és csak akkor lesz könnyebb, ha hajlandók vagyunk együtt menni az áramlással, az élet áramlásával. Valami ilyesmiről szól a jóga? Ennek szerettünk volna utánajárni, amikor jógázni kezdtünk Zsófival.
– Először nem is a jógáról kérdeznék, hanem a színészetről. Hiszen színésznek készültél...
– Kisgyermekkorom óta színész akartam lenni. Van ilyen, hogy az ember elképzeli, hogy az a gyümölcs milyen jóízű lesz, de mikor beleharap, belevásik a foga. Ez volt az én esetem. Nagyon lelkes voltam, mikor felvettek az egyetemre: biztosan ez lesz az én utam, hiszen összejött. És bizony nagyon nem volt az.
– Miképp lesz egy színészpalántából jógaoktató? Mi ennek a folyamata a valóságos életben?
– Én fizikai színház szakon végeztem – a fizikai színházat úgy kell elképzelni, hogy a színész főképp a testével fejezi ki az érzéseit, gondolatait, a történéseket. Amikor rájöttem, hogy ezt a világot nem nekem találták ki, azt is tudtam, hogy a diploma megszerzése utánra kell egy B terv. Így hát keresni-kutatni kezdtem, végül jelentkeztem a Santosha Yoga Experience jógaoktató-kurzusra. Miért is ne, hiszen a jóga is a testtel dolgozik, a testemmel dolgozni pedig megtanítottak. Nem tudtam semmi közelebbit a jógáról, nyújtásként fogtam fel. Azt hittem, hogy az oktatás során azon lesz a hangsúly, hogyan tudjuk majd megtanítani a tanítványokat kézen állni és spárgába lemenni. Ehhez képest légzőgyakorlatokat végeztünk, elmélkedtünk, magunkba mélyedtünk, ami addig nagyon távol állt tőlem. Én ugyanis mindig gyakorlati beállítottságú ember voltam, a fizikát és a matematikát szerettem, és mindent, amit kézzel meg tudunk fogni. Nem sokat foglalkoztam a lelki életemmel, csak teljesítettem. Az egyetemen is hajtottam, tettem, amit a környezetem elvárt tőlem – na meg persze azt, amit én is elvártam magamtól. Balin, egy húsz perc alatt körbemotorozható kis szigetecskén folyt az oktatás, s ebben a kis, zárt világban nagyot fordult az életem. Hajnali öttől délután négyig folyamatosan énekeltünk, jógáztunk, meditáltunk, elmélyedtünk magunkban, és a végén megteremtődött bennünk a béke.
– Hogy gondolod a mai fejeddel, miként volt ez lehetséges?
– Én ott, Balin rengeteg terhet le tudtam tenni, melyeket a hátamon cipeltem, s melyek létezéséről nemigen tudtam. Rengeteg érzelem tört fel belőlem. A jóga mindig arról beszél, hogy a te megéléseid azok, amik számítanak. Hiába mondja valaki, egy nálam sokkal okosabb ember, hogy nekem ez jó lesz, ha mégsem jó.
– Miben rejlik a jóga csodája? Miként tud hatni?
– Jóga közben pózokat gyakorlunk, a testünk egyre rugalmasabb lesz, miáltal az elme is egyre rugalmasabbá válik. Az egyensúlyi pozíciók fókuszt kívánnak, mert amint elterelődik a figyelmem, és a gondolataim elkalandoznak, már el is dőltem, mint egy darab fa. A jóga testileg és mentálisan is fejleszti az embert; valahogy megtörténik velünk a csoda. S nem mindenkivel ugyanaz, ugyanúgy – a jó tanárok ugyanis mindig hozzáteszik, hogy próbáld ki ezt, próbáld ki azt, jó-e ez neked. Ha nem válik be, s nem lesz jó, akkor valószínűleg nem ez a te utad. Az a fontos, hogy minél több dolgot tapasztaljunk meg, mert annál jobban megismerjük önmagunkat – én legalábbis így értelmezem a jóga tanítását.
Testünknek valahogyan az esik jól, ha ugyanolyan tempóban működik, mint az agyunk. Az agyunk pörög, idegrendszerünk kifeszül – testünk ebben az állapotban nem tud pár perc alatt lelassulni. Ezért könnyebb néha 15 kilométert lefutni, mint leülni, és 15 percig csak mélázni...
– Nem fontos hát a jógához, hogy hajlékonyak legyünk?
– Nem hát! Sajnos, előfordul, hogy egy-egy jógatanár erőszakkal bele akarja merevíteni a tanítványait a nehezebb pózokba – jómagam is jártam már olyan oktatónál, aki mindig rám szólt, hogy: „Ezt nem így kell csinálni.” Ám a jóga nem csupán testgyakorlás, vagyis csak részben az. A pránájáma például a légzést szándékosan és tudatosan szabályozza, ami az életerő szabályozását is segíti a testben. Azzal, hogy figyelmünket a légzésünkre összpontosítjuk, a légzés lelassul, így az idegrendszerünk is lelassul, testünk pedig azt kezdi érezni, hogy biztonságban vagyunk. A figyelem fejlesztése pedig segít megérkezni a jelenbe, vagyis a jelenlétbe. Szerintem a jóga mindenkinek azt adja, amire szüksége van, s pont azért van annyiféle jóga, mert minden embernek másra van szüksége. Számomra az egyik legnagyobb élmény az volt, hogy Balin itt és most a jelenben voltam. Egyszóval a jóga sok mindenre jó, még a nőiségünkre is hatást tud gyakorolni!
– Miként befolyásolhatja a jóga a nőiségünket?
– Erre nagyon jó példa a saját személyes történetem. Az egyetemi hajtásban teljesíteni akartam, stresszeltem, folyton-folyvást a sokat emlegetett Üss vagy fuss! üzemmódban voltam, egyszóval túlterheltem magam fizikálisan és mentálisan. Csak a férfias energiákat tápláltam magamban, ezáltal felborult a belső egyensúlyom. A testem pedig válaszolt: nagyjából fél évig nem volt menstruációm. Hiába fordultam orvosokhoz, nem tudtak mit mondani. Abban a teljesítményközpontú világban teljesen lekapcsolódtam a női mivoltomról, azt a férfinyelvezetet és -mentalitást próbáltam elsajátítani, amit a környezetem helyesnek tartott. Néptáncoltam is, ahol elkülönülnek a férfi- és a női szerepek. Én nem akartam elfogadni a forgós-pörgős női koreográfiát, sokkal jobban tetszett a dinamikus férfikoreográfia. Ezért sokszor azt kívántam, bárcsak férfinak születtem volna. A testem pedig azt felelte: Férfi akarsz lenni? Hát akkor tessék... Később azonban rájöttem arra, hogy a nők táncát nem szabad lekicsinyelni.
– Végül a jóga segített?
– Hogyne! Amint jógázni kezdtem, és elcsendesedett az elmém, ismét beindult a menstruációm, a női működésem. Ez a probléma több nőt érint, mint gondolnánk.
– Hogyan változott meg ezek után a nőiséghez való viszonyod?
– Másképp tekintettem ezután például a néptáncra, amit a mai napig imádok. Rájöttem, hogy a női táncokban is van energia, hiszen ha megnézünk egy gyimesi vagy egy moldvai táncot, rájövünk, hogy a nők mozdulataiban mennyi dinamika rejlik. Az is világossá vált számomra, hogy a két nem tánca nem véletlenül lett olyan, amilyen: ez a jellegű mozgás esik jobban a testüknek. S egyik tánc sem feljebbvaló a másiknál, tehát nem arról van szó, hogy nőként alárendeljük magunkat a férfiaknak, egyszerűen csak más minőségben vagyunk jelen a világban, mivel más a testi és lelki működésünk. A jógának köszönhetően rájöttem, hogy mennyire jó dolog nőnek lenni, mekkora kiváltság! A női nyelvezet, a női működés szintén lehet energikus és teljesítményképes, csak vigyázni kell az egyensúlyra.
– Férfiak is járnak hozzád jógázni?
– Mivel a férfiak kevésbé hajlékonyak, félnek, hogy a jógapozíciók nem fognak menni nekik. Pedig azokat nagyon régen a férfiaknak találták ki, mivel többségében ők jógáztak. A jóga arra törekszik, hogy a nőben és a férfiban is egyensúlyban legyen a női és a férfienergia. A férfienergiát az izomzatra ható fizikai munka, a női energiát a befelé fordulás, a légzésre való fókusz erősíti inkább. A jógában mindig az egyensúly viszzanyerése és megtartása a cél – ha kibillenünk, akkor beköszöntenek a betegségek. Én hatha jógát és jin jógát tanítok. A hatha mobilisabb, sokkal több pozíció van benne, s főleg a légzés és a mozgás összekötésére fókuszál. A jin jóga passzívabb, egy-egy pozícióban akár öt percen keresztül is benne maradunk.
Furcsa világ van, mondjuk. Az emberek káromkodnak, szégyentelenek bizonyos helyzetekben, ellenben a táncban nem mernek megnyílni. Néha vannak olyan óráink, mikor csak rázzuk magunkat vagy ugrálunk, s ez sokat segít abban, hogy leomoljanak bennünk a gátak.
– Hogyan látod, mennyire van igény a jógára egy olyan kisvárosban, mint Szerdahely?
– Azt gondolom, hogy egyre nagyobb igény van rá. Az agyunk pörög, a testünk rohan, de az idegrendszerünk nem bír vele lépést tartani. Még az is nehéz, hogy lassan emeljük fel a kezünk, utána pedig lassan tegyük le, mert nem tudunk lelassulni. A jóga ebben is a segítségünkre lehet.
– A jógaóráidat témák köré építed. Mikor elmentem az órádra, a hála volt a középpontban, és még hálanaplót is kaptunk tőled...
– Ha megtanulunk hálát adni, elkezdünk az életünkben a jóra koncentrálni, több pozitív hatás ér minket. A hálanapló ebben van segítségünkre. Én is használom – minden reggel leírok pár dolgot, amiért hálás vagyok az életemben. S amikor minden a feje tetejére áll, eszembe jutnak ezek a dolgok, és máris könnyebb az élet. Igazság szerint mindig szerettem volna becsempészni valami szívhez szóló útravalót az óráimba, amit magukkal vihetnek a tanítványok. Úgy voltam vele: ha valaki nem kvitteli a dolgot, nincs vele gond, viszont ha valakit jókor talál meg az üzenet, annak talán a segítségére lehet.
– Az ászanák közül a legnagyobb hangsúlyt a legutolsóra, az egyszerű hanyatt fekvésre fordítottad. Miért?
– A savászana az egyik legfontosabb póz, pedig mondhatnánk, hogy semmi különös nincs benne, hiszen csak hanyatt fekszik az ember. Pedig ez sokkal bonyolultabb állapot, mint gondolnánk. A test ilyenkor ellazul, lecsillapítjuk a gondolatainkat, mi pedig megnyugszunk, s ott maradunk a végén a csupasz önmagunkkal. Amikor a többi pózt gyakoroljuk, vigyáznunk kell, hogy ne essünk ki belőlük. Itt viszont teljesen el kell engedni magunkat, úgymond meg kell érkeznünk önmagunkhoz. S ez sokkal nagyobb munkával jár, mint amikor kardiózunk vagy kinyomjuk a sokadik fekvőtámaszt.
Mindannyian feminin és maszkulin energiák kombinációi vagyunk. A férfias energia az eredményekről szól. Cselekvésorientált, lényegre törő, versenyképes, logikus, közvetlen, problémamegoldó és kockázatvállaló. A jang energia a nap, a fény, a tűz, az ég. Lineárisan és gyorsan mozgó energia, amelyben a gondolat áll a középpontban az érzelem helyett, a logika az intuícióval szemben, az elme pedig a szívvel átellenben.A női energia az érzékelés és az áramlás ereje. Esszenciáját abban lehet megragadni, hogy hogyan tapasztaljuk meg a világot, illetve hogyan érezzük át a dolgokat.
Az intuícióban, a befogadókészségben, az együttműködésben, a kreativitásban és az érzésekben gyökerezik. A jin energia befogadó, jobb agyféltekés és kreatív. Áramló, folyamatfókuszú, a ciklikusságban nyilvánul meg. A holdhoz, a vízhez, az éjszakához és a földhöz kapcsolódik.
Mi az a fizikai színház?
Zsófi fizikai színház szakon végzett. A fizikai színházban a színész a beszéd mellett főként a testével, mozgással fejezi ki azt, amit a hagyományos színházban beszéddel mondanak el. A fizikai színház úgymond a test nyelvén beszél: a színészek mozdulatokkal, gesztusokkal fejezik ki az érzelmeiket, mesélik el a gondolataikat.
Miért éppen prána?
A prána szanszkrit nyelven életenergiát jelent, azt az energiát, ami áthatja az embereket. A pránájáma a légzés tudatos irányítását jelenti. A jógagyakorlatokkal, a légzéssel és a pránájámák segítségével tudjuk mozgósítani és harmonizálni a pránát, vagyis az életerőt. Amikor a pránát jógával erősítjük, növekszik a tisztánlátás és a saját életünkben való jelenlét.
