Kim Kardashian (42) és korosztálya nem szeretne megöregedni. Vajon miért? A koros és divatos jelzők még mindig összeegyeztethetetlennek tűnnek, persze csak a nők számára.
A férfi öregedését elfogadja a társadalom, a nők hervadását nem. Ötvenen túl a nők láthatatlanná válnak.
(© Stuart Weitzman)
A hervadás első jele
A legtöbb nő akkor rémül meg először, mikor megjelenik a glabella, a haragos csíkocska a két szemöldök között. És sokaknak nagyon korán megjelenik, s már nem tűnik el, csak ha „megcsináltatják”. Ezért kopogtatnak már a harmincasok is a szépségdoktorok ajtaján – amivel nincs is semmi baj.
Hisz ki szeretne mindig haragosnak vagy szomorúnak látszani? A közhiedelemmel ellentétben nem kell állandóan botoxoltatni, s nem leszünk rosszabb állapotban, ha abbahagyjuk.
Az a baj, hogy a mai társadalom nem tud mit kezdeni a középkorú nőkkel, pedig nagy vásárlóerőt képviselnek. Kik ők, hogyan kellene rájuk hatni – ezt még mindig nem tudják.
A korosabb nőknek is példaképekre van szükségük!
De ez a példakép nem Madonna lesz, akinek amúgy rengeteg munkája van abban, hogy olyan a teste, amilyen. A sztárok a testükből is élnek – ezért próbálják megállítani az időt. Sikerül is nekik, de persze csak pár évre. A gravitáció hat, a bőr pedig lógni kezd, kié hamarabb, kié később. Nincs mese, egyszer mindenki megöregszik.
Kik lehetnek a példaképek?
A 150 kilósan felvonultatott plus size modellek biztosan nem, hiszen a szélsőséget képviselik. Valahogy úgy van ez, hogy ma minden divatban van, csak a normális és a valódi nők nem. Azok a nők, akik negyvenévesen és ötvenévesen is, sőt, életük végéig a legtöbbet hozzák ki magukból: aktívak, és kívül-belül jól néznek ki.
A társadalom azokat a nőket díjazza, akiken nem látszik, hogy meg fognak öregedni. Holott az lenne a természetes, ha méltósággal megöregedhetnénk, vagyis mindenki úgy, ahogy tud, illetve, ahogy tetszik neki. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem tehetünk meg mindent a fiatalos külsőért. Egyáltalán nem kell lelkiismeret-furdalásunknak lennie azért, mert bőrgyógyászhoz fordulunk, vagy a kozmetikusnál dermarolleres kezelést kérünk a ráncmentes bőrért. Mindenkinek mást jelent a szépség, mindenki másként szereti a testét, az egyik havonta eljár kozmetikushoz, a másik szinte soha.
Egy jól sikerült beavatkozás olyan, mint egy jó alapozó, észre sem lehet venni. Csak pihentebb lesz tőle az arcunk. Kérdezhetnénk: akkor meg mi értelme az egésznek? Ott van az alapozó, az is jó lesz... Csak ez nem így működik.
A mai elméletek szerint, ha a tükörképünket mindig feszültnek és mérgesnek látjuk, az rossz érzést kelt a szívünkben, kihat a mindennapi hangulatunkra. Így, amikora botox után kisimul a homlokunk, az az agyunkba is pozitívan visszacsatolódik; és máris jobb kedvre derülünk.
Szerencsére már egyre több nő meri kimondani, hogy évente egyszer-kétszer elmegy egy orvos esztétához – s a hölgyek a női közösségi csoportokban megosztják a tapasztalataikat, nem titkolóznak.
De, mint mindent, ezt sem szabad túlzásba vinni. Különben sem divat a „túlkészített” fej – az, hogy teljesen ránctalanok legyünk, a mai trendek szerint nem életszerű. Az a fontos inkább, hogy ne legyenek túl mélyek a ráncok, s ne legyen szomorú a tekintetünk.
A ráncos kezek is gyönyörűek tudnak lenni...
... ahogy a méltóságteljesen megöregedett arcok is. Nagyanyáink és dédanyáink fejkendős arca a legszebb volt a világon, mert sosem kételkedtek magukban: tudták, mi a feladatuk a világban (a kertet kigazolni, ültetni, az unokákra vigyázni): továbbvinni az életet.
Görbe Zsófia fotóin egy letűnő világ asszonyait örökíti meg. (#görbeország)
A legnagyobb feladat a mai nő számára, hogy elfogadja: telik az idő, változik az arca és változik a teste. Napról-napra idősebbek leszünk, s abban az egyben igaza van Kim Kardashiannak, hogy: „Éljünk, mert soha nem leszünk már annyira fiatalok, mint tegnap voltunk...”
