Tisztelt Szerkesztőség!
Mindig elszomorodom, ha azt hallom, hogy egy szülő csúnyán beszél a gyermekéről, vagy épp fordítva, a gyermek szidja a szüleit. Engem és a testvéreimet szeretetben, hangos szó nélkül neveltek föl a szüleink, s a tőlük kapott útravalót adtuk át a családunkban mi is. Arra tanítottak, hogy egy családban a gyermek a legnagyobb kincs.
Már kisgyermekként édesanya szerettem volna lenni, s mióta férjhez mentem (ennek már 32 éve), főfoglalkozású édesanya vagyok. A férjemmel 12 gyermeket nevelünk: a legnagyobbak már saját családot alapítottak, a legkisebbek még alapiskolába járnak. Sokan vádoltak minket felelőtlenséggel, de mi mindig is nagycsaládot szerettünk volna. Arra tanítottuk a gyermekeinket, hogy a kevesebbel is beérjék, s az anyagi javak sosem váltottak ki vitát. Mindig be kellett osztani minden fillért, és ez ma sincs másként. A férjem, sajnos, három éve elveszítette a munkáját, s azóta csak alkalmi munkákat talál. Szembesültünk azzal, hogy ötven felett már nincs szükség az emberre. Amit tudunk, megtermelünk magunknak a háztájiban: a kertről és az állatokról én gondoskodom. Emellett az egyik kislányomat ápolom, aki 24 órás felügyeletre szorul. Nemrég hazaköltözött a legnagyobb lányunk is, az élettársa ugyanis választás elé állította: vagy ő, vagy a megfogant gyermek. Biztattuk a lányunkat, hogy a gyermek mellett döntsön, hiszen az ilyen férfi nem ér meg ekkora áldozatot. Persze, mi is elcsüggedünk, de segítjük egymást mindenben, kölcsönösen erőt merítünk egymásból. Minden gyermekünk igyekvő, dolgos, tanulni vágyó, az iskola mellett azonban dolgoznak is. A keresetükből veszik meg azt maguknak, amire nekünk nem telik. Sőt, ha kell, erőn felül támogatnak bennünket. Például az Új Nő-előfizetést is évek óta tőlük kapom a születésnapomra.
Szerencsés vagyok, mert egy rossz szavam sem lehet a gyermekeimre, és minden nap érzem a felém irányuló szeretetüket. Ölelés nélkül nálunk sosem telik el a nap.
Egy boldog édesanya
Kedves Olvasóink!
Továbbra is várjuk leveleiket! Amennyiben szeretnék velünk és olvasóinkkal megosztani örömüket, bánatukat, problémáikat, szívesen állunk az önök rendelkezésére: akár névtelenül vagy álnéven is írhatnak. Ímélcímünk: ujno [at] ujno.sk. Kérjük, az ímél tárgya „Levéltitok“ legyen!
