Tisztelt Szerkesztőség!

Előrebocsátom: nem vagyok sem álszent, sem prűd. De ami mostanában a házunk táján történik, az túlmegy minden határon. Az eddigi csendes, tisztességes falusi életünk fenekestül felfordult, mióta a szomszédunkba úgy két éve új lakók költöztek. Egy férfi és két nő. Már ez a felállás sem épp szokványos, de otthon azt tanultam, ne ítélkezzek mások felett. A két nő ápolt, szépen öltözködnek, de kinézetre igazán semmi különös sincs rajtuk. A pasas meg szintén egy teljesen átlagos, pocakos ötvenes. Nem úgy a viselkedésük! Nagyon szeretnek ugyanis pucéran mutatkozni. A nők a hátsó udvaron napoznak meztelenül, de még a virágokat is úgy öntözik. A férfit pedig már többször is láttam meztelenül füvet nyírni. Nem mintha leselkedtem volna, de a kertünkből simán átlátni a drótkerítésen. Még jó, hogy nem laknak gyerekek a közelben! Az unokák meg a kertbe úgyse igen járnak.

Nem is törődtem velük igazán, míg észre nem vettem, hogy a férjem egyre többször megy ki a kertbe. Rájöttem, hogy a nőket bámulja. Hirtelen a látogatóink száma is megemelkedett, a haverjai átjárnak hozzánk kukkolni. Állítólag a kerti munkában segédkeznek, de minek? Nincs akkora kertünk, hogy ne bírnék vele. A kéretlen vendégek csak söröznek meg leselkednek a segítség helyett. A szomszédban pedig van mit lesni! Többször is felnőttfilmekbe illő jeleneteknek lehettek tanúi. Egyszer nő a nővel, másszor édes hármasban. A kukkolóknak meg csak folyt a nyáluk. Még a polgármesterhez is bementem panaszt tenni. Változás, persze, nem történt, csak annyi, hogy azóta ő is egyre többször jelenik meg nálunk. Hogy lehetnek a férfiak ennyire szemérmetlenül gusztustalanok?

Alig várom, hogy végre hideg legyen, és behúzódjanak. Bár tavaly télen meg az utcára néző ablakokon keresztül kérették magukat…

M.

 

Ked­ves Ol­va­só­ink!

To­vább­ra is vár­juk le­ve­le­i­ket! Amennyi­ben sze­ret­nék ve­lünk és ol­va­só­ink­kal meg­osz­ta­ni örö­mü­ket, bá­na­tu­kat, prob­lé­má­i­kat, szí­ve­sen ál­lunk az önök ren­del­ke­zé­sé­re: akár név­te­le­nül vagy ál­né­ven is ír­hat­nak. Ímélcímünk: ujno [at] ujno.sk. Kér­jük, az ímél tárgya „Le­vél­ti­tok“ legyen!