Mi sem ide, sem oda nem tartozunk. Mi magunk teremtjük be, amink van – mondják büszkén, emelt fővel a nádszegiek. És a község valóban „sehová sem tartozik“, hiszen Mátyusföld legszélén fekszik, a Csallóköz határán.
Majdnem egyformán távol esik Dunaszerdahelytől, Galántától, Selyétől vagy Nagymegyertől, de még a szomszédos faluk sincsenek igazán a „szomszédban“. De a község lakosai ettől egyáltalán nem esnek kétségbe, sőt! Itt aztán zajlik az élet! Nádszeg olyan, mint Tesz-vesz városka mini falucskája: minden megtalálható itt, ami a kényelmes és nyugodt élethez hozzátartozik.
A község festői környezetben fekszik, a Kisalföld közepén. Nyugati oldalról a Kis-Duna, keleti és északi oldalról pedig a Feketevíz veszi körül. Mindenfelé ingoványos terület és nádrengeteg – innen kapta nevét is (legalábbis ezt állítja Bél Mátyás a híres-nevezetes, 1735-ben megjelent földrajzi-történelmi tárgyú művében, a Notíciában).
– A két víz közé zártság – mondja a polgármester, Juhos Ferenc –, valamint az, hogy tulajdonképpen sem a Mátyusföldhöz, sem a Csallóközhöz nem tartozunk, különlegessé formálta az itteni mentalitást. A nádszegi habitus kemény, szókimondó és nagyon-nagyon szorgalmas. Nem mástól várja a segítséget. Például az 1997-es árvízveszély idején egy emberként dolgozott a falu a gátakon. Végül még a szomszéd falvaknak is segíteni tudtunk. De nem csak veszély idején fog össze a falu. Bármilyen nehézség adódik, számíthatok az emberekre, nem utolsósorban a vállalkozókra. „Segítenek?” – kérdezem. A polgármester rám hunyorít: „Sohase mondják, hogy nem.“
A vállalkozók pedig sokan vannak. A 4000 lélekszámú községben (amelynek 95%-a magyar ajkú) mintegy száznegyven magáncég működik! A péktől kezdve a kőművesig mindenféle szakember megtalálható itt. Sokan foglalkoznak mezőgazdasággal is. Ők éppen akkora területen gazdálkodnak, mint az állami szövetkezet, azaz ezerkétszáz hektáron. Ez is egyedülálló a környéken. „Itt senki nem várja, hogy szájába repül a sült galamb. Mindenki törekszik, amennyire csak tőle telik. És ha a lakosoknak jól megy, akkor a falunak is jól megy. Egyszerű képlet.“
Segítségnyújtás a beteg gyermekek számára, avagy itt énekelt a Megasztár!
„Milyen sok kupa van itt!“ – jegyzem meg a polgármester irodájában. A szekrény tetején ugyanis vagy húsz „győztes” kupa csillog-villog. Megtudom, hogy Nádszegen hagyományosan, immár nyolc éve jótékonysági sportnapot tartanak, amelyre előkelő díszvendégek is kíváncsiak. „Járt már nálunk államtitkár, de sok miniszter is megfordult itt, sőt köztársasági elnök is.“ Talán azért, mert nem mindennapi sporteseményről van szó: a tiszta bevételt a pozsonyi Mokrohájska utcai gyermekkórháznak ajánlják fel. (Ilyet se hallottam még, hogy egy eldugott magyar falu támogasson egy pozsonyi kórházat.) A kupák nagy része eme sportnapok „gyümölcse”.
„Elsősorban futballmeccset szervezünk. Megtiszteltetésnek érezzük, hogy vendégül láthatjuk a magyar, a szlovák és a cseh parlament csapatait. Vagy hogy rendszeresen fellép nálunk egy budapesti tolószékes tánccsoport, illetve az aerobikozó Pongrácz Kinga, aki elvesztette az egyik lábát. Közönségcsalogatókból sincs hiány: a tavalyi évben például az egész Megasztár-csapat itt énekelt a futballpályán. Nem lehet leírni azt a felszabadult hangulatot, amely a falut a hatalmába kerítette. Nyolc éve csak 1500 nézőnk volt, a legutóbbi alkalommal viszont már több mint 10 000 ember volt kíváncsi az eseményre!“
Jó dolog lehet, gondolom magamban. Biztosan felrázza az embereket. Arról nem beszélve, hogy a parlamenti képviselők egészen biztosan az eszükbe vésik: a Mátyusföld és a Csallóköz határán van egy község, amelynek Nádszeg a neve. S érdemes rá odafigyelni.
Juhos Ferenc
Mikor belevágtunk, mindenki azt hitte, hogy megbolondultunk – meséli a polgármester. Szociális otthon a falu közepén? Őrültség, mondogatták az idegenek, és talán még azok a politikusok, miniszterek sem hittek benne, akik segítettek. 2003 májusában nyitotta meg kapuit a Szent Erzsébet Szociális és Egészségügyi Központ amelyben – egyedülálló módon – egy fedél alatt kapott helyet HOSPICE szolgálat és nyugdíjasotthon. (HOSPICE szolgálat ezen kívül még egy helyen működik Szlovákiában, Bártfa mellett)
De mi is ez a HOSPICE?
A mozgalom célja, hogy a halálos betegek utolsó napjaikat, heteiket, hónapjaikat emberhez méltó körülmények között töltsék. Aktivistáik azon vannak, hogy a betegek ne küzdjenek elviselhetetlen fájdalmakkal, hogy szeretetben, biztonságban tudhassák magukat. „Az egészségügyi minisztérium rendelete előirja, hogy egy HOSPICE házban csak 14 napig fekhet a beteg. Mi elértük, hogy ezt a kitételt töröljék a működési engedélyünkből. Mert – tudja – ez nagyon embertelen rendelet! „A tavalyi évben például a HOSPICE-ben átlagosan 87 napot töltött egy beteg! Persze van, aki már csak pár napot él, de vannak olyanok is, akik másfél évig fekszenek nálunk“ – magyarázza a polgármester.
Az intézet híre gyorsan elterjedt. Jelenleg a nádszegi HOSPICE-ben húszan, a nyugdíjasotthonban pedig ötvenen laknak. Az ország minden tájáról, sőt még Magyarországról is vannak lakóik.
„Egy meleg szó, egy kézszorítás, egy mosoly többet ér mindennél. Jelszavunk: Tegyük meg azt, ami a kötelességünk. A beteg és idős emberekkel való törődés pedig igenis kötelességünk. Ha tudunk, akkor segítünk. És nem azért, mert várunk valamit cserébe. Meggyőződésem, hogy az ember az ajándékot, amit ad, kamatostul visszakapja.“
Különleges kerékpár – Szlovákiában csak Nádszegen
Kifelé menet az előcsarnokban fura szerkezetre leszek figyelmes. Kerékpárszerű izé, aminek az elejére egy tartószerkezetet szereltek. Kiderül, hogy ez egy speciális segédeszköz, amelyet szlovák, magyar, belga, holland és német középiskolás diákok fejlesztettek ki az Európai Unió egyik programjának keretén belül. (Szlovákiából a Komáromi Ipari Középiskola diákjai vettek részt benne.) A lényeg: a biciklihez hozzákapcsolhatunk egy tolókocsit. Öt prototípus készült belőle, és mind az öt ország kapott belőle egy darabot. A Szlovákiának járó kerékpárt a helyi egészségügyi – szociális otthon kapta.
„A segédeszköz eszmei értéke hatalmas. A diákok talán fel sem fogták, hogy a segédeszköz kapcsolatot teremt a beteg és az egészséges ember között, és hogy ez nagyban javíthatja a beteg kedélyállapotát.” Szóval, ettől kezdve ha Nádszegen egy tolókocsihoz kötött embernek biciklizni támad kedve, ezentúl semmi akadálya! Csak szól az unokájának – vagy más rokonának, barátjának, ápolójának –, és máris indulhatnak!
„Szebb itt, mint Párizsban!“
A Szent Erzsébet Szociális és Egészségügyi Központtal szemben található Nádszeg legjelentősebb történelmi épülete, a római katolikus templom. A műemléket 1900 elején emelték a régi helyére. Tornya 47,68 m magas. Lapos és kúpcserepeit Modoron zománcozták, a tetőzetet pedig dévényi cserepekkel rakták ki. A hatás olyannyira impozáns, hogy a népdalgyűjtő körútján erre járó Kodály Zoltán így kiáltott föl, mikor meglátta: „Szebb itt, mint Párizsban!”
Nádszegen azonban nemcsak a 47 méter magas templomtorony a figyelemre méltó, hanem a hívők magas száma is. „A statisztikai adatok figyelemreméltóak. A tavalyi évben 21 ezren járultak szentáldozáshoz. Ez pedig azt jelenti, hogy minden héten átlagosan négyszázan áldoztak! Köszönhető ez főleg a plébános úrnak, Herdics György apátnak, aki nagyszerűen összefogja a lakosokat, és aki prédikációival lelki segélyt nyújt a mindennapokban. Herdics úr nem mellékesen a Remény című katolikus lap főszerkesztője.” Mint megtudom, a templom belső restaurálását nemrég fejezték be, most készülnek a templom külsejének felújítására. De másféle beruházások is történtek itt.
Épül-szépül a falu
Nádszeg a Galántai járás legdinamikusabban fejlődő községe. Nemrégiben befejeződött a gázvezeték, a helyi telefon- és kábeltévé-hálózat kiépítése, valamint a szennyvíztisztító állomás megépítése. Ezután „látható“ beruházásokba fogtak: a szociális otthonon kívül egy új üzletközpont, valamint egy buszmegálló is átadásra került. A faluban sétálgatva vadonatúj sorházakra leszek figyelmes. Kiderül, hogy a falu nemrégiben 35 bérlakást adott át fiataloknak.
Az új üzletközpont
„Természetesen tisztában vagyunk azzal – mondja Juhos Ferenc–, hogy a fiataloknak nemcsak lakás, munkahely is kell. Ezért szeretnénk idecsalogatni nagyobb cégeket, hogy helyezzék ide a telephelyüket. Nemsokára pedig Nádszeg új építkezésbe kezd: megpályázunk egy – közel százmillió koronás – beruházást. Egy modern sport– és wellnessközpontot szeretnénk felépíteni. Egy olyan sportlétesítményt álmodtunk meg, ahol mindenki megtalálhatja, ami szívének kedves.
„Lesz benne szálloda, sportpályák, uszoda, szauna, kis tavacskák – egyszóval minden, ami a testi-lelki komforthoz szükséges. Abból indultunk ki, hogy a Kis-Duna és a Feketevíz valamikor majd fontos lesz az idegenforgalomban. Hiszen gyönyörű vidék a miénk, csak felfedezésre vár.”
