Van valami különleges, izzó hangulata a nyári levegőnek. Kalandokra áhítozunk. Egy kis időre – legalább egy-két hétre – szeretnénk elfelejteni szürke kis életünket. Utazni szeretnénk, élményeket gyűjteni.
Egyre nagyobb a szakadék a gazdag és a szegényebb rétegek között, azaz azok között, akik mindent megvehetnek, illetve azon szülők között, akik szinte semmit sem vehetnek meg a gyerekeiknek. Másrészt az igények is változtak: a mai gyerekek többet akarnak.
Hamupipőke vagy királylány? Mi leszünk a család lábtörlője, avagy a királylány, aki száz derékaljon át is megérzi a borsószemet, és akit éppen ezért a férje a tenyerén hord? Mert nem mindegy…
Rendjén van, ha mindenki azt csinálja, amihez jobban ért: a férfi hozza a pénzt, a nő pedig vezeti a pénzügyi háztartást! De a mai világban, mikor minden második házasság válással végződik, ez az igazság is sántít!
Senki a világon nem érthet meg minket, nőket olyan jól, mint egy másik nő. Mert a férfiak, úgy látszik, a Marsról jöttek. Éppen ezért egy nőnek szüksége van barátnőkre.
Anya vagyok, és Nő, tele erotikával... Megy ez egyszerre? Anyáink annak idején nem erre szocializáltak bennünket. Mi viszont sokat megtaníthatunk erről a gyerekeinknek.
Közeleg a Valentin-nap: a boltokat elárasztják a szívek; az újságokban a sztárpárok éltetik a szerelmet. Mi azonban sandán gyanakodunk… pedig lehet, hogy lenne mit tanulnunk?
Sok szülőben, különösen, ha vegyes házasságban vagy szórványterületen él, felmerül a kérdés: szlovák vagy magyar iskolába írassa-e gyermekét? A válasz attól függ, mit szeretnének.
"Karácsony nem az ész, hanem a szív ünnepe. És a szív érzi, hogy azok is ott állnak veled a karácsonyfa körül, akiket a szemeddel nem látsz, és az eszeddel nem hiszel."