Európa egy-két évtizede hatalmas problémával küzd: a nők nem szülnek. A népesség csökken, és a statisztikák azzal riogatnak, hogy ha a mi korosztályunk megöregszik, nem lesz, aki eltartson bennünket.
Magyar vagyok. Mit jelent ez manapság? Jelent még ez egyáltalán valamit? Történelmet, irodalmat vagy egyfajta gondolkodásmódot? Vagy csak azt, hogy ilyen nyelven beszélünk – még ki tudja, meddig?
Nem véletlen, hogy a húsvétvárást hatalmas nagytakarítás előzi meg. Azonban nemcsak a háznak, a szervezetünknek is szüksége van egy alapos nagytakarításra. Használjuk hát ki az első napsugarakat, hangoljuk át a testünket – és lelkünket.
Sokat olvasni arról, milyen törést okoz a válás egy család életében. Egy dologról azonban soha nem esik szó: mégpedig, hogy az ember lánya nemcsak lélekből áll, hanem testből is… Egy normális, felnőtt nőnek pedig általában szüksége van a kiegyensúlyozott nemi életre.
Ma az emberek hatalmas kerítéseket emelnek maguk köré, nehogy szólni kelljen egymáshoz, és nagy testű kutyákkal veszik magukat körül… Jobb a kutya, mint az ember?
Rivalizálás itt is, ott is... Rivalizálunk egymással, mint a gyerekek az iskolában. A jó jegyért, a „társaság legmenőbb fazonja“ címért, pénzért, hatalomért, de szerelemért és szeretetért is.
Végy egy szép, termetes sütőtököt, két bársonyos, piros almát, néhány vöröshagymát, szóló szőlőt, csengő barackot s mindent, mit a föld terem, és vágj hozzá – jó képet. A festményt Giuseppe Arcimboldo készítette munkaadójáról és mecénásáról.
Kriszta 24 éves volt, mikor megváltozott az élete. Addig unatkozott. Unottan feküdt le este, és unottan kelt föl reggel. Az egyetemen unta a csoporttársait, unta az előadásokat. Mi az, ami hiányzott az életéből?
"A szeretetnek melege van a természet hidegében - és világossága van az élet sötétségeiben; és a szeretetnek ajkai vannak, amik mosolyognak velünk az örömben - és lecsókolják a könnyeinket a fájdalomban."