Régen, ugye, volt a szoba-konyhás parasztház. A család apraja-nagyja ott született, élt és halt, egy fedél alatt. A külön lakás, „az én házam, az én váram” igényét csupán a polgáriasodás teremtette meg. Talán a menyecskék is megelégelték, hogy az anyós belekukucskál a fazekukba...
Nem az anyukánk, nem a nagynénink, nem a barátnőnk. Rajtunk is múlik, milyen szerepet kap életünk forgatókönyvében az anyós. Ne feledjük, hogy a szeretett férfi az, aki összeköt vele – ugyanakkor el is választ tőle…
Az anyós-meny viszony mindig is érzékeny téma volt, a sztereotípiák gyakran egy konfliktusokkal teli kapcsolatot vetítenek előre. Mi rejlik a háttérben? Valóban „szipirtyó” minden anyós?
"Szép Tündérország támad föl szívemben, ilyenkor decemberben. A szeretetnek csillagára nézek, megszáll egy titkos, gyönyörű igézet, ilyenkor decemberben."