A komáromi Csöbönyei Ritának álommunkája van: modell. Az Új Nő 2001-es szépségversenyén találkoztunk vele először. Mára a legnevesebb divatházak foglalkoztatják Párizstól Milánóig.
Hogy telik egy laza napja itthon?
8 óra: Végre egy kis pihenés! Az állandó stressz és rohanás után jólesik egy kis reggeli lus-tálkodás. A fotózásokra és a válogatásokra legtöbbször már hajnali négykor-ötkor indulnia kell, hiszen a nagyvárosokban időigényes a közlekedés. De az ő életében az sem számit ritkaságnak, ha a felkelő napot a repülőgépből csodálja.
9 óra: – Nekem a reggel kávéval az igazi. Hozzátartozik a mindennapjaimhoz – mondja Rita mosolyogva, majd kiválasztja a hangulatához illő kávésbögrét. Egész kis gyűjteménye van belőlük. Utazásai során gyakran megajándékozza magát egy-egy újabb darabbal, de kedvence az, amit párjától kapott Görögországban.
10 óra: Ideje elindulni, hiszen sok a pótolnivalója, olyan keveset van otthon. Apró elintéznivalók szinte minden napra jutnak. Ennek ellenére Rita sugárzik a boldogságtól. – Régebben inkább a sportos ruhákat kedveltem, de az utóbbi időben jobban érzem magam a nőiesebb ruhákban. Sőt, egyre gyakrabban hordok magas sarkú cipőt, amit azelőtt nem igazán kedveltem, mert a nélkül is túlságosan magasnak érzem magam. A nagyméretű táskához viszont utazásaim során úgy hozzászoktam, hogy nem tudok lemondani róla. Biztonságérzetet nyújt, ha a legszükségesebb dolgok kéznél vannak. Hogy mit rejt? A megszokott holmikon kívül mindig velem van a mobilom, amelyen csak a kedvesem tud hívni, egy üveg parfüm, amelyet szintén tőle kaptam, és általában egy könyv – árulja el nekünk útközben.
11 óra: Mivel Rita bőre munka közben fokozott igénybevételnek van kitéve, igen fontos, hogy szakszerűen gondoskodjon róla. Hedviga nem csupán a kozmetikusa, de az egyik legjobb barátnője is. Arcápolás közben megosztják egymással a női lélek kis titkait. Végül elkészül a smink is.
A hétköznapokon csak leheletnyi sminket engedélyez magának, de ez nem meglepő, hiszen egy-egy fotózás előtt néha több órát tölt a sminkes és a fodrász kezei között.
12 óra: – Teljesen mindegy, hogy a világ melyik pontján vagyok, a páromat mindennap felhívom. Néha egy nap letelefonálom az egész nemzetközi kártyát. A modellkedés mellett nagyon nehéz kiegyensúlyozott, tartós párkapcsolatot kialakítani. Talán ezért még jobban igyekszem, hogy ápoljam a kapcsolatunkat.
14 óra: Délután Rita a barátnőjéhez készül, de addig még van egy kis idő, így hát körülnézünk az üzletekben. – Minden nőnek van valami gyengéje. Az enyém az öltözködés. Lehet, hogy ez már szakmai ártalom? Szinte mindig egy halom ruhát viszek be magammal a próbafülkékébe, és csak hosszas töprengés után tudom eldönteni, hogy melyiket válasszam. Itthon az egyszerűbb, kevésbé feltűnő darabokat hordom, mert nálunk még kevésbé tolerálják, ha valaki egyedibb, meghökkentőbb kreációkat visel. Kint viszont szabadon viselhetek bármit.
16 óra: – A gyerekeknek nem tudok nemet mondani! – közli velünk mosolyogva Rita, amikor barátnője kisfia megkérdezte, hogy megmutathatja-e neki, milyen szépen felújították a parkban a játékhintát. A kisfiú és Rita közt tökéletes az összhang, hiszen gyakran vannak együtt. – Marekkal mindketten nagyon szeretjük a gyerekeket, így idővel nagy családot szeretnénk. Szerintem a gyerek az élet legszebb ajándéka.
18 óra: A kávézóba pontosan érkezünk, de Rita kedvese, Marek Jurik első ligás kosárlabdázó már megelőzött minket. „Ha csak tehetjük, minden nap együtt ebédelünk, vagy legalább kávézunk az edzések közti szünetekben.” És egymásra néznek csillogó, szerelmes tekintettel.
– Rengeteg lány álmodik a modellkedésről, talán túl sok is. Nem elég, ha valaki ambiciózus, szép vagy különleges. Ahhoz, hogy valaki hosszú távon sikeres legyen, más is fontos: önállónak és magabiztosnak kell lennie. Másrészt bírni kell a tempót, az utazásokat – ami nem könnyű. Sokszor éreztem úgy, hogy feladom. Éhes voltam, fáradt voltam, fájt a lábam a magas sarkú cipőben... Éjjel, ha felébredtem, nem tudtam, hol vagyok. Gyakran tört rám alattomosan a honvágy. Talán ez az idegenbe szakadt modellélet legkeservesebb része, ez okozza a legtöbb érzelmi felbolydulást a lányoknál. Hiányoznak az ismerős ízek, illatok, arcok. Ha akad egy kis szabadidő, azt arra szánom, hogy kipihenjem magam.
Otthon elég hétköznapi életet élek. Ha munka van, néha már aznap repülök vissza. Kora reggel indulok, és majdnem ebédidővan, mire megérkezem. Először elkészítik a hajam és a sminkem. Közben megtudom, mit kell majd csinálni. Ilyenkor van egy kis idő enni vagy felhörpinteni egy kávét, mert munka közben nincs megállás. Pár perc szünet van csak két ruha- vagy kameracsere között. Ha végeztünk, sietek a repülőtérre, és csak késő este érkezem meg a szálláshelyemre.
Általában két-három hónapig élek egy helyen. Szeretem filmezni az embereket, szeretem járni a piacokat.
De van, amikor egész nap csak filmeket nézek: így pihenek. Az apartmanokban a szobatársainkat nem mi választjuk. Laktam már több hónapon keresztül cseh, brazil, ausztrál, orosz, román és ukrán lányokkal. Az egyik barátnőmmel Milánóban ismerkedtem meg, és azóta Koreában és Kínában is sikerült találkoznunk. Nagyon jóban lettünk, pedig először nem szimpatizáltunk egymással. Eddig számomra Szingapúr és Bali volt a legszebb, csodálatos állatvilággal, egzotikus növényekkel... Mikor ilyet látok, nagyon szerencsésnek érzem magam, de könnybe lábad a szemem, mikor egyedül élvezem a tengerparti naplementét. Ami nem vonz, az Párizs. A város gyönyörű, de a franciák fenn hordják az orrukat, és felettébb barátságtalanok. Este 11 óra után pedig életveszélyes egyedül kimenni az utcára. A leghosszabb időt –összesen nyolc hónapot – Milánóban töltöttem. Körbeutaztam Olaszországot, részt vettem neves tervezők divatbemutatóin Rómában, Nápolyban és Trevizóban. Csodálatos volt.
