Szeressük a mellünket! Ennél jobb jelszóval nem is kezdhetnénk írásunkat. Igenis, szeressük a mellünket, mert ez a legnőiesebb testrészünk. A mell a nőiesség jelképe.
A kebel az értelmező szótár szerint gyermeket tápláló szerv. Korunkban azonban a mell elsősorban szexszimbólumként jelenik meg. A kettő nem zárja ki, hanem kiegészíti egymást. Nem úgy a médiában vagy a reklámokban!
Miközben mindenütt meztelen keblekre bukkanunk, a közvéleményben sajátos prüdéria harapódzik el: egyesek megszólják azt, aki nyilvános helyen szoptat, bár a szoptató anya melléből nem sokat lehet látni. Érdemes elgondolkodni rajta, hogy míg a mell szexszimbólumként mindenütt jelen lehet, a szoptató mellnek a lakás négy fala között kell maradnia.
A közvélemény-kutatások szerint – írja egy német pletykalap – az elmúlt tíz évben a férfiak érdeklődése a csípőtájékról egyre inkább a keblekre irányult. Vajon miért divatosabb a mell, mint a popsi? Talán a reklámipar a felelős, mert a plakátlányok dús kebleivel szinte bármit el lehet adni, legyen szó sörről, üdítőről, divatáruról vagy akár csőszerelvényekről. Méret tekintetében fő az arányosság és a forma, így minden nőnek van esélye. Akadnak férfiak, akik a fiús alakot kedvelik, és olyanok is, akik a hatalmas, gömbölyű keblekért rajonganak. Mások inkább a mellbimbó alakját figyelik.
A 10. századi Kínában például a női mellnek nem volt szexuális jelentősége. A legszexisebb testrésznek az apró lábakat tartották. A reneszánsz idején a kis melleket tartották kívánatosnak, hiszen az apró mellekhez a tisztaság és az ártatlanság képzete társult. És ha jól belegondolunk, valóban így van: a báj és a kecsesség nemigen egyeztethető össze a széles mellbőséggel.
A 18. században más volt a helyzet. A hölgyek mindent megtettek a feszes, szép mellek érdekében. Hatalmas összegeket fizettek – természetesen az urak pénztárcájából – egy-egy kebelnagyobbító balzsamért. A párizsi szalonokban már sarokházat lehetett volna vásárolni az árukért. Még egy érdekesség a kis mellűek javára: egy tulajdonságot, mégpedig az intelligenciát, több száz éve a kis mellhez társítják.
Ha kicsi
– Nekem kimondottan kicsi a mellem – mondja a 38 éves Kati –, de nem csinálok belőle gondot. A férjem szereti a kis almácskáimat, így aztán nem zavarnak a reklámok, amelyek azt akarják elhitetni a nőkkel és a férfiakkal, hogy csak a nagy mellek nőiesek. Ez nem igaz. A női mell szüntelenül változik. A legtöbb nőnek a szülés után kissé megereszkedik a melle, a gravitáció is megteszi a magáét, így tudom, hogy az én mellem már soha nem lesz olyan, mint 18 éves koromban. Arról is keveset hallunk, hogy minden mell más. Egy férfi, ha szereti a feleségét, elfogadja és szereti annak mellét is, megereszkedetten, striásan vagy aszimmetrikusan. Hiszen nem ez a legfontosabb, a szexben sem. Ezért nem értek egyet a plasztikai műtétekkel, szerintem a nő nem „késtől szép”. Minden nőnek így kellene gondolkodnia.
Tanulság: éljük meg lazán a nőiességünket.
Minden nőnek a másiké tetszik
– Utálom a nyarat – kesereg Zita. – Alig van mellem, ezért melltartó nélkül még a legnagyobb hőségben sem veszek fel semmit. Múltkor felpróbáltam egy hátul kivágott ruhát. Nagyon jól állt volna – ha nem lennék olyan lapos. Fürdőruhát is gond választanom.
– Nagy a mellem, és nem feszes, pedig alig múltam harminc – mondja Vera.
– Nekem bizony a három szülés miatt csúnyult meg a mellem – panaszkodik Szilvia. – Azelőtt nagyobb, formásabb mellem volt, most pedig kicsi és löttyedt. Kipróbáltam már egy-két speciális krémet, sőt még „mellnövesztő” kapszulákat is szedtem. Az eredmény nulla. Már csak a műtét jöhet számításba.
Tanulság: ahhoz, hogy mások szeressék a mellünket, elsősorban nekünk kell szeretnünk.
A kor bölcsessége
– Nincs abban semmi kifogásolnivaló, ha a szépségsebész szép, formás, arányos – sőt az ennél kicsit nagyobb vagy kisebb – szilikonmelleket varázsol a komplexusos nőknek – mondja Erzsi. – Vagy azoknak, akikkel valóban csúnyán elbánt a természet. Az viszont már problémát jelez, ha valaki többször is a sebészkés alá fekszik. És az is baj, ha valaki nem önszántából, hanem a barátja vagy a férje unszolására vállalja a fájdalmas beavatkozást. Mert ez azt jelenti, hogy a férfinak inkább a nő külleme számít. Mellműtét ide vagy oda, előbb vagy utóbb újabb hibát talál majd rajta.
Tanulság: fogadjuk el, hogy vannak nők, akik nem tudják olyannak elfogadni a mellüket, amilyen.
Kisebbet kérek!
A 36 éves Márti kisebb kebleket szeretett volna. A műtétet három éve végezték el rajta, és elégedett az eredménnyel.
– Évekig gondolkodtam, mire végre elszántam magam. Sokáig szedtem fogamzásgátló tablettát, és a hormonoktól óriásira duzzadtak a melleim. Úgy éreztem, ez már nem én vagyok. Órákig róttam az üzleteket, mire végre sikerült melltartót találnom. A mellem nehéz volt, a melltartó pántja véresre horzsolta a vállamat. Nem tudtam magamra fürdőruhát venni, de a pulóverekkel sem volt szerencsém. Nem beszélve a kosztümökről: könyörögnöm kellett, hogy cseréljék ki a kabátkát nagyobbra. Nyáron bepállott a bőröm. Nehéz volt sportolni is. Végül elhatároztam, hogy konzultálok egy szakemberrel. Rábízom a végső döntést, és ha ő nem javasolja, akkor hagyom az egészet. Az orvos rám nézett, és azt kérdezte:
– Szóval, mikor műtünk?
A mellkicsinyítés az egyik legkomolyabb szépségsebészeti beavatkozás. Az operáció három és fél óráig tartott. A műtét után még körülbelül három hónapig enyhe fájdalmaim voltak. Nem volt szabad nehezet emelnem. Ha rázós úton mentünk autóval, vagy túl magasra emeltem a karom, bizony megéreztem. De ez természetes, hiszen sebem volt! Hogy a hegek be ne gyulladjanak, megelőzésként beszedtem egy adag antibiotikumot. Az orvos javaslatára jó darabig speciális melltartót viseltem. Aki ilyen műtétre szánja el magát, annak azzal is tisztában kell lennie, hogy a hegek bizony örökre ott maradnak. Nekem 120 varratom volt. A mellem alatt húzódik egy vágás, aztán a mellbimbó körül körben, valamint a mellbimbótól lefelé, egészen a mell alá. Mégis úgy érzem, megérte! Ma már csak éjszakára használok melltartót. Akármit felvehetek, pántos trikót, hát nélküli pólót, minden jól áll rajtam. És végre járhatok aerobikra.
Tanulság: ahhoz, hogy szeressük a mellünket, néha bátorságra is szükségünk van.
A mell méretének megváltoztatása
A keblek méretét csak műtéttel lehet jelentősen megváltoztatni, a különböző „mellnövesztő” krémek és tabletták nem sokat érnek. A 70-es és 80-as években még a nők 80 százaléka tartott a mellnagyobbító műtétektől. Az arány a 90-es évekre teljesen megfordult. Akit valóban aggaszt a keble mérete, és megengedheti magának, ma már bátran vállalja a műtétet.
Olyanok is vannak, akik a divat miatt szeretnének nagyobb melleket, ám a valóban jó plasztikai sebészek a test arányaival nem egyező méretet nem javasolják. A túl nagy mell ugyanis gerincbántalmakhoz és tartásproblémákhoz vezethet. Másrészt nem is esztétikus.
A dekoltázsról
A kis melleket előnyben részesítő reneszánszban a dekoltázs szögletes volt, hogy ne domborodjon túlságosan a kebel. Ma azonban mindenki igyekszik „kirakatba tenni” mindent, amije van. Pedig a kevesebb néha több! A túl mély dekoltázzsal csak nevetségessé válunk.
