Marilyn Monroe 1926-ban született Norma Jeane Mortenson néven Los Angelesben.
„Ötéves lehettem, amikor elkezdődött, hogy színésznő akarok lenni. Nem szerettem a körülöttem levő világot, mert eléggé nyomasztó volt, de szerettem színészkedni... Az olyan volt, mintha te szabnád meg a határaidat. A nevelőszüleim moziba küldtek, hogy ne legyek a házban. Az első sorban ültem, ahonnan a vászon egészen nagy, egy kicsi gyerek teljesen egyedül.” Ezt nyilatkozta egyszer egy magazinnak Marylin.
Marilyn nem volt mindig szőke ciklon
Tizenhat éves korára csupán két megoldást látott maga előtt: vagy marad árvaházi gondozásban, vagy férjhez megy. Az utóbbit választotta, így 1942-ben hozzáment a nála öt évvel idősebb gyári munkáshoz, James Doughertyhez. „Nem szomorított el a házasság, de boldoggá sem tett – nyilatkozta később Marilyn. – A férjemmel alig szóltunk egymáshoz. Nem azért, mert haragudtunk egymásra. Egyszerűen nem volt miről beszélnünk.” Jamest nem sokkal ezután hívta a kötelesség,1944-ben beállt a haditengerészethez.
Norma Jeane eközben, mint sok más amerikai nő a második világháború idején, egy fegyvergyárban vállalt állást. Itt fedezte fel a fotós David Conover, aki a hadigazdaságban dolgozó nőkről készített képeket egy magazinnak. Conover rögtön tudta, hogy ritka kincsre lelt. Biztatására Norma Jeane modellnek állt, s hamar rájött, hogy mennyire élvezi a kamera előtti munkát. Egy idő után nem érte be csupán a pózolással – filmszerepekre vágyott. Norma Jeane és James 1946-ban váltak el, miután a férfi leszerelt. Pár hónappal később a lány megvált göndör vörös fürtjeitől: kiegyenesíttette és kiszőkíttette a haját, az új külsőhöz pedig új név is dukált. Így lett belőle Marilyn Monroe.
Még abban az évben leszerződött a Twentieth Century Fox, majd később a Columbia Pictures filmstúdióval. A producerek rögtön látták a fiatal és gyönyörű lányban rejlő potenciált, bár ma már sokan kétségbe vonják, hogy valóban a drámaórákon szerzett színészi tudása keltette-e fel a figyelmüket.
Máig vitatott, vajon Marilyn is áldozata volt-e Hollywood hírhedt casting couch-ának, vagyis szereposztó díványának. A feltörekvő színésznők kénytelenek voltak rábólintani a filmipar nagy embereinek szexuális közeledésére, hogy szerephez jussanak. Az életrajzírók és Marilyn ismerősei szerint a színésznő tisztában volt a színfalak mögötti szabályokkal, és mindenáron boldogulni akart a filmiparban. Nemhiába nevezte Hollywoodot „túlzsúfolt bordélyháznak”.
1952-ben Florabel Muir újságíró közreműködésével megjelent egy véleménycikke A farkasok, akiket ismertem címmel. Ebben a különböző, kétes szándékú férfiakról mesélt, valamint a szórakoztatóipar csapdáiról. „Hollywoodban keményen meg kell dolgozni azért, hogy túl tudjunk járni a farkasok eszén. Hiszen sokféle farkas kóborol itt körülöttünk vagy jön le ide messzi tájakról, hogy csapdába ejtse a filmek Piroskáit” – írta Marilyn. Ezek szerint nem egy felülről „irányított“ és kitalált cicababa volt, hanem olyan nő, aki megvetette a lábát Hollywood ingoványos talaján, a megannyi megpróbáltatás ellenére is.
Nő a színfalak mögött
Marilynt nemegyszer lencsevégre is kapták, ahogy a Bűn és bűnhődést bújja. Festett és verseket írt, sőt, megannyi kortárs költővel és íróval kötött szoros barátságot. Lankadni nem akaró kitartással képezte magát – így később két Golden Globe-díjat is bezsebelt.
Első fotósorozatát egy magyar származású fotós, Andre de Dienes készítette, akivel hetekig utazgatott Kaliforniában (fenti fotó). A filmtörténet leghíresebb képe, mikor a szellőzőrácson állva fellibbenti a huzat a ruháját. A Hétévi vágyakozás című film ikonikus jelenetét éjszaka forgatták, hogy elkerüljék a hatalmas embertömeget.
Mégis több száz lesifotós és kíváncsiskodó tódult oda, hogy lencsevégre kapják, ahogy a fehér ruha újra és újra fellibben.
A jelenetet ugyanis közel negyven alkalommal vették fel, miközben az egymást lökdöső férfiak kurjongattak és füttyögtek. Billy Wilder rendező pedig hallgatott a tömeg kántálására, és közelebb vitte a kamerát – egészen a színésznő ágyékáig.
„Eleinte még minden ártatlan és vidám volt – emlékezett vissza Marilyn –, de ahogy Billy újra és újra leforgatta a jelenetet, a férfiak tömege megállás nélkül tapsolt és kiabált: Többet, Marilyn, mutass még többet! Ami eredetileg egy mókás jelenetnek indult, az szexjelenetté változott.” Mert a végén már csak ilyennek akarta őt láttatni Hollywood. Marilynt nyílt érzékisége repítette magasba, de ezzel le is taszította a pokolba. Egyszerre ünnepelték és kárhoztatták. Marilyn ellenben tudta, hogyan rakja ki a kártyáit, és fordíthatja őket a maga javára.
