Mi jár a bántalmazó fejében, amikor bánt? Az áldozat miért nem hagyja el a bántalmazót? Írásunkban ezekre a kérdésekre keressük a választ. A kimondott szónak ereje van, tartja a mondás. A bántalmazó viszonyban ez különösen igaz. A fájdalom mellett a lelki sérülések is mély nyomot hagynak az emberben, sebeket vájnak testbe és lélekbe – ezért hosszú út vezet odáig, hogy az áldozat újra biztonságban érezze magát.
A bántalmazó mindig az áldozatot hibáztatja, és őt teszi meg első számú felelősnek a rajta elkövetett erőszakért. Azt állítja, hogy ő, a bántalmazott provokálta ki a bántást azzal, amit tett vagy épp nem tett.
A hatalmamban vagy!
Az erőszak nem egyik napról a másikra születik. A bántalmazás kulcsszava a hatalom és az ellenőrzés. Bármit megtehetek veled, mert a hatalmamban vagy! A totális kontroll kialakítása a másik ember felett általában azzal kezdődik, hogy a bántalmazó elszigeteli társát a családjától és barátaitól, folyamatosan ellenőrzi az üzeneteit, féltékeny, fenyegetőzik, sőt akár a gyermekekkel is zsarolhatja.
A bántalmazás hatására a nő egyre bizonytalanabbá és kiszolgáltatottabbá válik. Kívülről figyelve az eseményeket, nehéz megérteni, hogy egy nő miért nem lép ki egy ilyen kapcsolatból. Ennek oka a ciklikusság és a mérgező lelki függés kialakítása. A távolódás és közeledés – a kirobbanó feszültség és a ciróka-maróka – váltakozása dopamint termel, s ugyanazokat az idegpályákat mozgatja meg, mint a drog vagy bármilyen más függés – s kialakul a függő viszony a bántalmazó és a bántalmazott között.
A ciklikusság
A bántalmazás ciklusai ismétlődnek, s mindig egy kört zárnak be. Az első fázis a feszültség felgyülemlésének időszaka: ez lehet csupán néhány perc, de akár több nap is. A bántalmazó érzelmi kitöréseivel vagy fizikai megnyilvánulásaivalfélelmen alapuló légkört teremt, s ennek intenzitása és gyakorisága fokozatosan nő.
A bántalmazott folyamatosan arra törekszik, hogy hibátlan legyen, és mindenben kedvében járjon a bántalmazó félnek. Megpróbál alkalmazkodni, remélve, hogy ezzel elkerülhet egy újabb konfliktust.
Ezt a fázist követi az erőszakkitörés, amikor a bántalmazó tovább nem képes magában tartani a benne felgyülemlett feszültséget. Kívülről viszont úgy látszik, hogy mindezért az áldozat felelős, mert „rosszul viselkedik”. Ez persze messze áll a valóságtól. Az erőszakkitörés magáról az erőszak aktusáról szól, ami különböző intenzitású és hosszúságú lehet. Lehet erős vagy enyhe, tarthat pár percig vagy akár napokig is.
A harmadik szakasz a „mézeshetek” időszaka. A bántalmazó bűnbánóan viselkedik, kedves, bocsánatot kér, odafigyel a másikra. A nő újra azt a férfit látja, akibe beleszeretett. Ez tudatos lépés a bántalmazó részéről, mert tart tőle, hogy a másik fél esetleg szakít vele. Az erőszakos cselekedetek az idő múltával elölről kezdődnek.
A bántalmazásnak fizikai és lelki következményei vannak. A fizikai (testi) sérülések kék foltok, karmolások, ütések, vágás, szúrás, fojtogatás, sebek és hegek formájában hagynak nyomot. Szintén károsan hat az egészségre a megnövekedett stressz és a hosszan tartó lelki fájdalom. Azok a nők, akik életük során már átélték az erőszak valamilyen formáját, kétszer gyakrabban számolnak be arról, hogy megromlott az egészségi állapotuk, mint azok, akiknek nincs ilyen tapasztalatuk.
Az erőszaknak különböző formái vannak. A fizikai (testi) bántalmazás olyan károsodást jelent, ami sérülést okoz – ez lehet ütés, lökés, rúgás, fojtogatás. A lelki erőszak tudatos tevékenység az áldozat lelki egészségének lerombolására: folyamatos nyomás és fenyegetés. A szexuális erőszak körébe tartozik a nemi aktus minden olyan formája, amelybe a másik fél nem egyezett bele. Az üldözés és követés a bántalmazott folyamatos ellenőrzése vagy megfigyelése fizikai kontaktussal vagy anélkül. Ide tartozik az online vagy offline zaklatás, megfigyelés, kémkedés, a bántalmazott állandó félelemben és bizonytalanságban tartása.
Pusztító trauma
A lelki traumák pusztító hatást gyakorolnak a bántalmazott gondolkodására. A lelki következmények között gyakori az önvád, a szorongás, a pánik, a depresszió, az elszigetelődés, az önbizalomhiány, a tehetetlenség érzése, valamint a poszttraumás stressz. Ha a bántalmazott hosszú ideje él át erőszakos cselekedetet, furcsa módon képes bagatellizálni az ügyet. Ezért fontos, hogy az áldozathibáztatást mindenképpen elkerüljük. Amennyiben a bántalmazott megkapja a megfelelő támogatást, ismét feltámad benne a bizalom, képes lesz felállni, és újra kezébe venni az irányítást az élete felett.
A családi erőszak hatása a gyerekekre
A gyermekek az erőszak közvetlen (elsődleges) és közvetett (másodlagos) áldozatai is lehetnek. Ha az erőszakot egy olyan személy követi el, akit a gyermek szeret és megbízik benne, annak nemcsak rövid távú hatásai vannak (félelem, szorongás, alvászavar, táplálkozási zavar), hanem sokkal hosszabban tartó és mélyebb következménnyel is lehetnek. Ahhoz, hogy egy gyermek egészségesen fejlődhessen, biztonságos és védelmező környezetre van szüksége.
A bántalmazott nők gyakran elkövetik azt a hibát, hogy nem tulajdonítanak nagy jelentőséget az erőszaknak. Alábecsülik annak hatásait a gyerekekre nézve, mivel azt gondolják, ők még nem tudhatják, mi történik velük. Vagy azért sem foglalkoznak vele, mert a támadás legtöbbször akkor történik, amikor a gyerekek nincsenek jelen (például iskolában vannak, alszanak vagy más helyiségben tartózkodnak.) Pedig a valóság nem ilyen egyszerű.
A családon belüli erőszakra számos jel utalhat a gyerek viselkedésében. Ez lehet másokkal szembeni agresszió (zaklatás, vandalizmus, hazugság, lopás), befelé forduló viselkedés (visszahúzódás, érdektelenség, szorongás, félelem), testi problémák növekedése (fáradtság, has- és fejfájás, étvágytalanság), a szociális készségek csökkenése (kapcsolatok megtartásának és kialakításának hiánya), az erőszak tolerálása, a kognitív képességek csökkenése (az összpontosítás, figyelem zavarai). A gyerekek a bántalmazott nőkhöz hasonlóan szintén hajlamosak arra, hogy tagadják az erőszak tényét, de lehetnek ellentétes érzéseik is a két szülővel szemben, akár még a bántalmazó védelmére is kelhetnek. Tagadhatják a bántalmazás meglétét, és pontatlan információkkal szolgálhatnak, melynek hátterében leggyakrabban a további erőszaktól való félelem áll.
Sok eset rejtve marad
Egy 2024-ben végzett európai felmérés szerint az Európai Unióban minden harmadik nő tapasztalt már felnőttkorában fizikai vagy szexuális erőszakot. A családon belüli erőszak szempontjából pedig különösen figyelemre méltó adat, hogy minden ötödik nő találkozott már fizikai vagy szexuális erőszakkal partnere, rokona vagy a vele egy háztartásban élők részéről. Az erőszak sokszor titokban marad, ugyanis csak a nők ötöde fordult egészségügyi vagy szociális szolgáltatóhoz, és csupán minden nyolcadik nő jutott el arra a pontra, hogy az esetet a rendőrségen is jelentse.
Segítségnyújtás és megelőzés
Az első és legfontosabb dolog, hogy megértéssel forduljunk az áldozatok felé, és éreztessük velük, hogy tényleg segíteni szeretnénk, és megbízhatnak bennünk. Nem szabad olyan kifejezéseket használni vagy gesztusokat tenni, amelyek felzaklathatják őket, mert ez később még jobban összekuszálja a helyzetet. Meg kell értetni velük, hogy nem ők tehetnek arról, ami történt velük. Segíteni tudunk azzal is, ha az áldozatok figyelmét felhívjuk arra, hogy ebben a helyzetben több tanácsadó szervezet és segélyhívó vonal áll rendelkezésükre. A különböző segélyvonalak a nap 24 órájában hívhatók. (A Felvidéki Lelki Elsősegély Telefonszolgálaton magyarul is kérhetnek segítséget a krízishelyzetben levők.)
A bántalmazás és az erőszak nem magánügy, hanem mindannyiunk közös ügye!
(Az íráshoz forrásként a pedagógusok számára kidolgozott szlovákiai segédanyagot használtuk.)
