Utazzunk kicsit vissza az időben, felejtsük el a mai Bátorkeszit, menjünk vissza az 1800-as évek közepére.

Keszin a régi időkben csaknem négyszáz borász figyelte a fürtöktől roskadozó szőlőtőkéket. (Fotók: Cséfalvay Á. András)

a_fiak_irjak_a_szolo_tortenetet_batorkeszi00006.jpg

Képzeljük magunk elé az ezer lélekszámú mezővároskát a maga nádtetős vályogházaival. A poros utcákon szekerek zötyögtek, néha egy-egy hintó vagy éppen fogat jött arra libériás inasokkal. A pec­kes tartású hajdúk ötször is meggondolták, kinek köszönjenek oda a halandók közül, egyedül Kováts József református lelkész volt kivétel, aki előtt mindenki tisztelettel emelte meg a kalapját. Pedig akkor még nem tudták, hogy gyümölcskertészként ő lesz a település legismertebb alakja, akit később első számú magyar pomológusként ismer meg a nagyvilág.

– Az 1850-es években Kováts József két hektáron foglalkozott szőlőnemesítéssel – meséli Gyöpös István, a SZEGAB* elnöke, amely társulás a borászokat karolja fel Bátorkeszin. (* A SZEGAB mozaikszót a falu fölé magasodó két dűlő, a Szentlászló- és a Galambos-dűlő, valamint Bátorkeszi nevének kezdőbetűi alkotják. A társulás a minőségi borkészítés felé terelte a helyi borászokat, ezért is kapta meg Bátorkeszi a Borfalu címet. A SZEGAB elnöke Gyöpös István, aki társaival együtt szervezi a Bátorkeszi Bornapokat, amikor is nyitott pincékkel és kóstolókkal várják a borkedvelőket.)  – Tavasszal több ezer gyümölcsfacsemete és több mint kétszáz fajta nemesített szőlőtőke zöldült az itteni lankákon, ebből nyolcvanöt borszőlő volt. Borkészítéssel is foglalkozott, a fennmaradt dokumentumok alapján szép sikerrel, több vörösbora aranyéremmel lett díjazva. Valószínűleg ez idő tájt került bele Bátorkeszi címerébe a szőlőtőke a búzakéve mellé.

a_fiak_irjak_a_szolo_tortenetet_batorkeszi00007.jpg

István nem csupán apósa, Szegi Pál történeteiből, de a régi lejegyzésekből is tájékozódott a kezdeti időkről, amikor is egyre több család gazdálkodott Bátorkeszi déli fekvésű lankáin.

A férfiemberek akkoriban még hosszú csizmában, priccses nadrágban, bő ujjú fehér vászon­ingben jártak, az asszonyok meg színes viseletben bandukoltak fel a dűlőbe, hogy megkapálják a kukoricát. Eleinte még a szőlő körül is kukorica termett.

a_fiak_irjak_a_szolo_tortenetet_batorkeszi00012.jpg

– Ma már, amikor minden gépesítve van, szinte el sem tudjuk képzelni, milyen kemény munka volt régen a szőlőművelés – meséli István. – A rokonság, a barátok összefogtak, a nagy munkákban kisegítették egymást. Aki a közösségen kívül maradt, az nemigen boldogult. Régen sokkal jobban egymásra voltak utalva az emberek, hiszen az aratástól kezdve a mosáson át a vályogvetésig minden kétkezi munka volt. A keszi különösen összetartó nép volt. Mindenkinek kapirgált vagy legelészett valami az udvarában, s miután összegyűjtötték a tehenek, birkák, malacok után a trágyát, együtt hordták fel és terítették szét a dűlőben. A két legpatinásabb a Galambos- és Szentlászló-dűlő volt már akkor is.

Az asszonyok, akik még nem is olyan régen lábbal taposták a szőlőt, bizony nem ejtettek könnyet, amikor a férfiemberek megjelentek a faluban az első szőlődarálóval, majd a présekkel...

Lyukpincék

Tudni kell még, hogy a bátorkeszi dűlőkben a jégkorszaki szél által lerakott sárga föld, a lösz keveredett a finomszemcsés agyagásványokkal. Így kötött a talaj, de ami a legfontosabb: függőlegesen stabil. Ezért, ha boltívesen vájják bele a járatokat – ahogy azt a kesziek is tették –, nem igényel külön megtámasztást, megtartja magát.

– A századforduló utáni években kezdték Bátorkeszin kialakítani az első pincéket – mesél tovább Gyöpös István. – Kapacsokkal lyukat vájtak a talajba – a kapacs egy többágú kapa volt, a kemény föld felszaggatására szolgált –, a földet pedig deszkából és vászonból eszkábált tragacsokon hordták odébb. Később a módosabbak belülről felfalazták a pincéket, de a mai napig vannak még itt „likpincék”. Ez helyi sajátosságnak számít. A csupasz földpincékben télen-nyáron egyenletes hőmérséklet uralkodik, a falon pedig megtelepedik a nemes penész, ami ideális a bor érleléséhez.

a_fiak_irjak_a_szolo_tortenetet_batorkeszi00004.jpg

A szüret

A keszi lankákon fehér Othellót ültettek, amit Hullórizlingnek hívtak, és fekete Othellót, mert azok ellenálltak a filoxérának, a gyökértetűnek. Mivel nem minden szőlősgazda állt mestersége csúcsán, a „kórságok” miatt nemegyszer rogytak térdre kétségbeesetten a tőkék mellett. (Az Othellóban, ha nem jól bánnak vele, több mérgező metil-alkohol keletkezik, mint kívánatos volna.) Bátorkeszin viszont Kováts tiszteletesnek köszönhetően elterjedtek a különböző oltványok is: egy idő után már ki ilyen, ki olyan borra invitálta a szomszédját.

A későbbi időkben a szüret már a legelőbb beérő Cserszegivel kezdődött, amiből a legjobb murcit lehetett készíteni, ezután jött az Irsai Olivér, majd ahogy szépen sorban érett be a többi szőlő, úgy folytatódott. Ilyenkor népesültek csak be igazán a dűlők. Az asszonyok szedték a szőlőt, a férfiak pedig faputtonyokban lehordták a hegyről. Két-három kanna szőlő fért bele egyszerre. A két szíjat, ami a puttonyt a vállukon tartotta, ugyancsak szorítani kellett, hogy ne mozogjon, különben estére kék-zöld volt a hátuk. Közben tréfákkal, egymás megviccelésével tették vidámabbá a napot. Az asszonyok egymás vállába kapaszkodva énekeltek, mikor a taposókádakban taposták a szőlőt.

a_fiak_irjak_a_szolo_tortenetet_batorkeszi00011.jpg

– A szőlőhegyen, amerre csak nézett az ember, petróleumlámpák világítottak – mondja István. – Tartott a munka, ameddig tartott, senki sem sietett sehová. A szüret végeztével pedig pirkadatig tartó táncmulatságot rendeztek. Még a nyolcvanas években is így volt, mikor Negyedről idekerültem, fiatal házasként. Az apósom rám hagyta a pincéjét, mert látta, hogy mennyire megfogott engem a borászkodás. Még akkor is sok kétkezi munka volt a szőlő körül.

– Szüret után ló vontatta ekékkel fedtük be a tőkék alját, hogy megvédjük őket a fagyoktól, tavasszal ugyanígy nyitottuk meg a földet. S bizony kizárólag fahordókat használtunk. Ám mikor ezeket az 50–100 kilós hordókat mosni, kénezni kellett, az bizony kétemberes munka volt. Ma már mi is rozsdamentes acélhordókat használunk a fehérborokra. Az utóbbi években sok minden megváltozott a borkészítés technológiájában Bátorkeszin, egyvalami viszont nem: a szőlő és a bor tisztelete.

Keszin a régi időkben csaknem négyszáz borász figyelte a fürtöktől roskadozó szőlőtőkéket. A borkészítés tudománya generációról generációra öröklődik ma is. A fehérborok közül az Olaszrizling, a Zöld Veltelíni, a Cserszegi Fűszeres, a Szürkebarát a jellemző, a vörösborok közül pedig a Dunaj és a Merlot a népszerű.

Borászok

Az egyik legismertebb családi pincészet a Bóna Winery a Szentlászló-dűlőben, az Amicius pedig nagyobbnak számít. Persze mindegyik keszi pincének helye van a nap alatt, amelyik jó bort ad ki. Mi két olyan borásznál álltunk meg, akik összekötötték életük fonalát a keszi dűlővel.

Blahovics Béla története azért érdekes, mert fiatal korában egészen másként képzelte a jövőjét. Pozsonyba ment dolgozni, de a génjeiben ott hordozta a szőlő tiszteletét. Amikor édesapja eladta a pincéjüket, valami megszólalt benne. Fájni kezdett utána a szíve, visszavásárolta – idővel a szomszédos pincéket is. Béla reméli, hogy a következő generációk átveszik majd az örökséget...

a_fiak_irjak_a_szolo_tortenetet_batorkeszi00005.jpg
Blahovics Béla

Bohos Péter és Mikulec Katalin pincészete pedig az egyik legkülönlegesebb Keszin. Fiatal házasokként döntöttek úgy, hogy kiköltöznek a szőlőhegyre. A pincét Péter még a nagyapjától örökölte, vele hetven árat – ma már öt hektáron gazdálkodik, s egy 98 méter hosszú alagútrendszerben tárolja és érleli a borait. (Az alagút része a szőlőhegyi futóverseny távjának!)

Emellett gyümölcsfaiskolát tart fenn, és szinte minden haszonállat megtalálható a Bohos-birtokon, amit Maszat, a család golden retrieverje felügyel.

a_fiak_irjak_a_szolo_tortenetet_batorkeszi00013.jpg
Bohos Péter

Az itteni lösztalaj nagy áldás

Ez ugyanis a világ legértékesebb borvidékeinek alapja. A lösz hagyja a gyökereket mélyre fúródni, elnyeli a csapadékot, s lassan adagolja a vizet a gyökereknek. Emellett nagy ásványosságot ad a bornak, ami jó!

A Bátorkeszi-hátság napfényes déli lankái zamatos szőlőt érlelnek. A Duna menti síkság itt mintha ráunna egyhangúságára, teret ad a domboknak. A sok nap, a Duna közelsége és a lösztalaj tökéletes terroir-t teremtenek.

A jó terroir jó bort ad. A francia eredetű kifejezés nem csupán a szőlőnek kedvező talajt jelenti, magába foglalja a szőlő növekedését befolyásoló összes tényezőt – az éghajlatot, a napsütéses napok számát, a vízelvezetést, azt, hogyan készítik a helyiek a bort és a többi...

Fitoplazma – A gyilkos kór

A levélsodródás a jele! Napjainkban borvidékeinket – így Bátorkeszit is – az aranyszínű sárgaságot okozó fitoplazma fenyegeti. Nagy ütemben terjed, s nincs ellene semmilyen növényvédő szer. A lappangási idő két év is lehet, a tőke egyre kevesebb tápanyaghoz jut, a bogyók összezsugorodnak, a végén a tőke teljesen kipusztul. A beteg tőkék száma évente megtízszereződhet. Vidékeinken azért is jelent nagy veszélyt, mert sok az elhanyagolt, gondozatlan szőlőskert, s a betegség pont ezekből terjed. Egy-egy elhanyagolt szőlősor miatt az egész környék ültetvényei kipusztulhatnak.

A fitoplazma önmagában nem tud mozogni – így egy kártevő, az amerikai kabóca viszi át a szívogatásával a kórokozót egyik tőkéről a másikra. Mielőtt megijednénk: az emberre nem káros! A hangsúly a megelőzésen van, kötelező permetezni a terjesztő amerikai szőlőkabóca ellen. Ha a levelek befelé kanalasodnak, a hajtások nem fásulnak be, azt mindig jelenteni kell. S csupán a parlagon hagyott tőkék azonnali kivágása a megoldás.

a_fiak_irjak_a_szolo_tortenetet_batorkeszi00001.jpg
A keszi hegyközség tagjai nemrégiben sziszifuszi munkát végeztek el. Összefogtak, gyalog bejárták a dűlőket és a pincéket, minden öreg tőkét megkerestek, megjelöltek, majd saját kezűleg kitéptek és elégettek, hogy megakadályozzák a fitoplazma terjedését. Ez is annak bizonyítéka, mennyire összetartó nép a keszi.

A Vitis vinifera, a bortermő szőlő. A világ minőségi borainak 95 százaléka ennek a különféle változataiból készül, évezredek során nemesítették ki. Nálunk sokáig a direkttermő szőlők (Othello) terjedtek el, mert ellenállóak voltak a betegségekkel szemben.

a_fiak_irjak_a_szolo_tortenetet_batorkeszi00014.jpg
A Vitis vinifera, a mai minőségi borok alapja.

A gőzhajó és a gyökértetű – Kipusztult a szőlő Európában!

Kérdezhetnénk, hogyan függ össze a filoxéra és a gőzhajó. Pedig egyszerű. A filoxéravész Európa legnagyobb mezőgazdasági katasztrófája volt. Csődöket indított el, kivándorlási hullámokat Európa-szerte. Az Amerikából származó apró szőlőgyökértetű, a filoxéra elpusztította az európai szőlőültetvények mintegy kétharmadát. A tetűcske addig szívogatta a szőlőgyökereket, míg azok el nem fertőződtek, majd elrothadtak. És az európai szőlőfajtáknak semmilyen természetes ellenálló képességük nem volt a tetűvel szemben.

Már előtte is importáltak a botanikusok szőlővesszőket Amerikából, s velük együtt utazott a szőlőtetű is – de a lassú vitorláshajókon útközben szépen elpusztult. Az 1800-as évek közepétől viszont a gyors gőzhajókon már túlélte az atlanti átkelést. A Phylloxera vastatrix először Franciaországban bukkant fel, és mintegy 2,5 millió hektár szőlőt tarolt le. Magyarországon 1875-ben jelent meg, s húsz év alatt szinte teljesen megsemmisítette a történelmi magyar borvidékeket.

a_fiak_irjak_a_szolo_tortenetet_batorkeszi00009.jpg
Az idei ősz másként fest a pincéknél, mint korábban. A perzselő nyár otthagyta nyomát a napégette tájon...

Ez volt a múlt

Az Amerikából származó apró szőlőgyökértetű, a filoxéra az 1800-as évek végén elpusztította az európai szőlőültetvények mintegy kétharmadát.

Megoldás

A pusztításnak az vetett véget, hogy az európai nemes szőlőket a parazitának ellenálló amerikai szőlőfajták gyökérzetére oltották rá.

a_fiak_irjak_a_szolo_tortenetet_batorkeszi00008.jpg

Az Othello direkt termő szőlő

Ez mit jelent? Azt, hogy nem kell alanyra oltani (szemben az európai szőlőkkel), a vesszejéből is lehet gyökereztetni.

Bátorkeszin az elején Othello szőlőket ültettek. Azért is, mert az Amerikából behozott Othello ellenálló volt a filoxérával, a szőlőtetűvel szemben. Nem kellett oltani, permetezni is alig, s bárhol megtermett. A kisbirtokosok ezért tömegével kezdték termelni – a piacon pedig megjelent az óriási mennyiségű, olcsó Othello tömegbor. Olyannyira, hogy veszélyeztetni kezdte a drágábban előállítható európai borokat, ezért a harmincas években a borlobbi szorgalmazni kezdte a kiszorítását. Úgymond az európai piacot védték az Othello betiltásával. Sokan ezért már csak csemegeszőlőként tartják az Othellót, vagy saját fogyasztásra készítenek belőle bort, mert kedves a muskotályos-epres ízvilága.

a_fiak_irjak_a_szolo_tortenetet_batorkeszi00010.jpg

Butító hatású?

Vidékeinken még mindig termesztik az Othellót (Keszin már csak kevesen). Palackozása ugyanis az Európai Unióban be van tiltva. A bor erjedése során ugyanis több metil-alkohol keletkezik benne, mint a hagyományos európai szőlőkben (a Kékfrankosban például).

Emiatt aztán rossz híre kelt, mérgezőnek titulálták. S bár a metanol valóban idegrendszer- és látáskárosító hatású, egy jó Othello borban található mennyiség jócskán elmarad a mérgező szinttől. Rókaíz Ezt is az Othello szemére vetették – a direkt termő fajták bora ugyanis ázott bundához hasonlító poloskaszaggal rendelkezik, ezenkívül gyorsan vénül, nem alkalmas a fahordós érlelésre.

a_fiak_irjak_a_szolo_tortenetet_batorkeszi00003.jpg

Miért lendült fel a borfogyasztás?

Régen a borokat fahordókban érlelték. A fahordó pórusain keresztül oxigén jut a hordóba, ez elnehezíti a bort. A mai acéltartályok hermetikusan zárnak (kizárják a levegőt), hűthetőek, így a finom illatanyagok nem illannak el a melegben. Az illatos fehérbor, rozé „könnyen iható”, szüret után akár 1–2 hónappal már palackozható.

a_fiak_irjak_a_szolo_tortenetet_batorkeszi00002.jpg

elofizetes_uj_no_0.png

Janković Nóra
Cookies