Kislányként valósággal falta a történelmi alakokról szóló könyveket, s olyan hősies életről álmodott, amilyen példaképeinek, Zrínyi Ilonának és Dobó Katának is volt. Édesanyja azonban szigorú neveltetésben részesítette, s összevarrta a romantikus regények oldalait, hogy lánya ne találkozhasson semmiféle szexuális utalással. Ám Andrássy Katinkát nem kerülte el a hév és a szenvedély: 19 évesen szerelmi bánatában öngyilkosságot kísérelt meg, később pedig hozzáment a nála 17 évvel idősebb Károlyi Mihályhoz.
Andrássy Gyula gróf unokájaként arisztokrata családba született, ám életét alaposan átrajzolta a 20. század. Az utókor számára Károlyi Mihályné néven ismert Katinka álma pedig végül valóra vált. Kalandos életútján keresztül nemcsak egy öntudatos, a saját osztályától elforduló modern nő képe rajzolódik ki, hanem egy szerető feleségé és édesanyáé is, aki mindvégig hű maradt férjéhez.
John Quincy Adams angol festő képe Andrássy Katinkáról (© Wikipédia)
Édes gyermekkor
Katinka az Andrássyak híres tiszadobi kastélyában született 1892. szeptember 21-én, Andrássy Tivadar és Zichy Eleonóra harmadik gyermekeként. „Életem legelső cselekedete az volt, hogy csalódást okoztam a szüleimnek. És ezt a szokásomat később is megtartottam” – írja visszaemlékezéseiben. A család ugyanis fiút várt, miután az akkori jogszabályok szerint lány nem örökölhetett hitbizományt. Katinka nagyanyja pedig – mint világra jöttének első tanúja – gyorsan szétkürtölte az örömhírt. Aztán megérkezett a falusi orvos, aki megállapításával mindenkit lelombozott. Talán a sors fintora, hogy 6 évvel később megszületett Klára, így ezen az ágon megszakadt az Andrássy-vonal.
Katinka saját elmondása szerint boldog gyermekkort élt meg, amit elsősorban melegszívű édesapjának köszönhetett. Egyik első emléke is vele kapcsolatos, amikor a fiumei földrengés során kikapta őt a kiságyból, majd sötét folyosókon rohantak. Anyja, Ella grófnő ugyanakkor meglehetősen puritán volt: vastag lenvászon ingben fürdött, házassága elején pedig kizárólag sűrű fátyolban lépett a nyilvánosság elé. Lányait is hasonló szellemben, katonás fegyelemmel és szigorral nevelte.
Az Andrássy lányokra minden reggel hideg vizes fürdő várt, s még a leghidegebb időkben sem hordhattak harisnyát vagy sapkát. A közös étkezésekre pedig születési sorrendben kellett érkezniük.
Az arisztokrata hagyományoknak megfelelően nem jártak iskolába, hanem angol, francia és német nevelőnők gondoskodtak arról, hogy elsajátítsák a társasági élethez szükséges etikettet és a három legfontosabb idegen nyelvet. Így esett meg, hogy Katinka hamarabb tudott angolul, mint magyarul. „Nem az volt a cél, hogy a gyerek boldog legyen, hanem illedelmessé és szófogadóvá kellett formálni.” A szigorú nevelés és napirend mellett a művelődés jelentett számukra némi szabadságot, noha anyjuk gondosan ügyelt rá, hogy ne olvassanak semmi koruknak nem megfelelőt.
Az ifjú lázadó
Katinka már gyerekként is meglehetősen makacs természetű volt, aki előszeretettel viselkedett kihívóan a különböző családi és arisztokrata eseményeken. Ám a szigorú szabályok és kötöttségek elleni lázadása kamaszkorában kapott igazán lángra. 13 évesen elveszítette édesapját, a lányok nevelését pedig nagybátyja, a család által csak „Duci bácsinak” hívott ifj. Andrássy Gyula vette át, aki később feleségül vette a megözvegyült Ella grófnét.
Innentől kezdve több időt töltöttek Tiszadobon, Katinkát pedig beíratták a budapesti Notre Dame de Sion zárda leányiskolájába, ahová nem igazán tudott beilleszkedni, részben ateista neveltetése, részben pedig az iskola poroszos szigora miatt. Mindemellett a házból még mindig csak nevelőnői kíséretében tehette ki a lábát. Az is megesett, hogy az épp Párizsban tartózkodó anyjától táviratban kellett engedélyt kérniük, hogy átmehessen a Lánchídon. „Pestre sem volt szabad átmennem, mert a Váci utcáról és a Duna-parti korzóról köztudomású volt, hogy légkörük tele van szexuális feszültséggel, és jól nevelt leány nem tehette ki magát annak a veszélynek, hogy éhes férfiszemek legelésszenek rajta.”
Miután nem érettségizett le, szülei úgy döntöttek, hogy eljött az idő bevezetni a társaságba. Katinka első báljára Rómában került sor, onnantól kezdve pedig az volt a „feladata”, hogy jó férjet találjon magának, és kényelmes életet éljen. Ő azonban többre vágyott, s férfiideálját nehezen lelte meg az efféle körökben.
Mielőtt azonban belépett volna az életébe Károlyi Mihály gróf, a 19 éves Katinka beleszeretett egy nős férfiba, bánatában pedig öngyilkosságot kísérelt meg. Szerencséjére a golyó megakadt az egyik bordájában.
Károlyi és a forradalom
Katinka hatéves volt, amikor Párizsban a huszonéves ifjú gróf, Károlyi Mihály meglátogatott egy híres jósnőt, aki fényes, ám nem túl hosszú politikai karriert jövendölt neki. „Az ön életében fantasztikus hullámhegyek és -völgyek lesznek. Meg fogja ismerni a nélkülözést is. Önmagánál jóval fiatalabb lányt fog feleségül venni, olyant, akinek a szeme a legjellegzetesebb: világoszöld, nem mindennapi szemei lesznek” – idézi fel emlékirataiban az esetet Károlyi.
A jóslat pedig bevált, hiszen Katinkának valóban zöld szeme volt, sorsuk pedig a politika által fonódott össze. A lány 12 évesen, budai házuk kapujában látta először Károlyit, aki extravagáns viselkedésével, különc életvitelével, valamint radikális politikai nézeteivel később felkeltette Katinka érdeklődését. „Valami rendkívüli, romantikus glóriát láttam a feje fölött lebegni, és ez egészen lenyűgözött. Bámultam a beszédeit, a cikkeit, a cselekedeteit, a bátorságát.”
Andrássy Katinka és Károlyi Mihály (© Wikimedia Commons)
A gróf 1913-tól kezdve többször is megfordult Tiszadobon, ahol ifj. Andrássy Gyulával vitázott politikai kérdésekben, s így Katinkának lehetősége nyílt megismerkedni a férfival, akit a sors neki szánt. Bár az Andrássyak és a Károlyiak nem igazán kedvelték egymást, végül engedélyezték az eljegyzést és a házasságot, amely egybe esett az első világháború kitörésével. Egy évre rá megszületett első gyermekük, Éva, akit aztán Ádám (1917) és Judit (1919) követett.
Immáron Károlyi oldalán Katinka fokozatosan elfordult saját osztályától, s egyre inkább magáévá tette férje progresszív, baloldali nézeteit. Rajongott a munkásosztályért, a szociális reformok és az emancipáció híve volt, női klubot alapított, s ezekben az időkben kapta a „vörös Kata” gúnynevet is, amelynek további változatai is ismertek (vörös grófnő, bolsi Kata). A háború évei alatt előbb a Vöröskeresztnél volt titkárnő, majd egy szükségkórházzá alakított palotában segédkezett.
Károlyi közben a békepárti ellenzék vezetőjeként az 1918 őszén kitört polgári demokratikus forradalom élére került, majd az újonnan létrejött köztársaság miniszterelnöke, később pedig elnöke lett. Pacifista politikája azonban megbukott, ezért 1919 tavaszán átadta a hatalmat a szociáldemokratáknak, akik a kommunistákkal szövetkezve kikiáltották a mindössze 133 napig fennálló Tanácsköztársaságot.
Károlyi és Katinka azonban még a proletárdiktatúra bukása előtt Ausztriába emigráltak, s csak 27 évvel később térhettek vissza szülőföldjükre.
Emigráció és hazatérés
„»Egyedül, de együtt« – mondotta Mihály, és magához ölelt. És ezt ismételtük, valahányszor az elkövetkező huszonhét év folyamán úgy éreztük, hogy kissé nehéz az élet.” Az emigráció ideje alatt Katinkáék előbb Ausztriában, majd Svájcban és Londonban éltek. Bejárták a teljes nyugati világot, megfordultak Párizsban, Amerikában és Berlinben, s gyakran vendégeskedtek baloldali értelmiségi társaságok szalonjaiban. Károlyit azonban 1923-ban hazaárulónak minősítették Magyarországon, s elkobozták a teljes vagyonát, így a család onnantól kezdve meglehetősen szűkösen élt.
Katinka ekkortájt sokféle munkát vállalt, dolgozott taxisofőrként, s férjével együtt cikkeket írt a Lucien Vogel alapította francia Vu magazinba. A házaspár ekkor már egyre inkább elmélyedt a baloldali eszmékben, s a magazin megbízásából 1931-ben két hónapos utazást tettek a Szovjetunióban, melynek során meglátogatták Lenin özvegyét is.
1933-ban Katinka csempészte ki Berlinből azokat a dokumentumokat, amelyek alapján kiadták a náci párt paramilitáris szervezetének (SA) rémtetteit tartalmazó úgynevezett Barna Könyvet.
A tiszadobi Andrássy-kastély
A második világháború időszakát Londonban vészelték át, ahol a magyar emigráns csoportok egyesítéséért küzdöttek, s Katinka különböző lapok munkatársa volt – ha épp nem mentőautót vagy teherautót vezetett. Ekkortájt több tragédia érte: 1939-ben repülőbalesetben meghalt fiuk, Ádám, 1941-ben pedig Klára húgát is elveszítette. A háborút követően rövid időre hazatérhettek, majd férjét kinevezték francia nagykövetnek, így útjuk ismét Párizsba, majd a dél-franciaországi Vence-be vezetett.
Károlyi Mihály 1955. március 20-án bekövetkező halála után a megözvegyült Katinka igyekezett férje emlékét ápolni, megírta visszaemlékezéseit, közben pedig repülőleckéket vett, s bejárta Szicíliát és Afrikát. 1963-ban hazaköltözött Magyarországra, s kapott egy lakosztályt az egykori Károlyi-palotában.
Onnantól fogva felváltva élt Budapesten és Vence-ben, ahol férje emlékére művészeti alkotótábort alapított. 93 évesen, 1985. június 12-én hunyt el Antibes-ben. Kívánsága szerint hamvait magyar földben helyezték el.
Érdekességek
- A család élete meglehetősen mozgalmas volt, hiszen a telet és a tavaszt hagyományosan a budai Margit rakparti Andrássy-palotában, a nyarat pedig a Tőketerebesen töltötték. Itt Katinka és az unokatestvérei gyakran „háborúztak” a kastélyparkba beosonó gyerekekkel. „A gyerekek szlovákok voltak, mint ahogy szlovák Terebes egész lakossága, s nekünk érthetetlen nyelven kiabáltak felénk… Nekünk ugyanis nem volt szabad megtanulnunk szlovákul éppen azért, hogy ne beszélhessünk a falusi gyerekekkel” – írja Katinka visszaemlékezéseiben. Szeptemberben aztán az erdélyi hegyek felé vették az irányt, s a dubrini vadászházban vendégeskedtek.
- Budapestre való hazatérte után a Károlyi Mihálynéként ismert Andrássy Katinka felkereste a régiségkereskedőket és bizományi üzleteket, majd visszavásárolta családja kastélyainak bútorait. Továbbá meglátogatta életének korábbi helyszíneit, többek közt a Bem rakpart 6. szám alatt található Andrássy-palotát, amelyben akkoriban ifjúsági rockklub és közösségi tér működött. Egy visszaemlékezés szerint, miközben a nagyteremben állt, s nézte a táncparketten tomboló közönséget, annyit mondott: „Boldog vagyok, hogy itt ma a kultúra honol.”
- Az egyemeletes, klasszicista stílusú Károlyi-palota és a hozzá tartozó kert ma is a pesti belváros egyik üde színfoltja. Az 1830-as években építtette Károlyi György, majd 1929-ben a főváros tulajdonába került. Sokáig a Fővárosi Képtár működött benne, ma a Petőfi Irodalmi Múzeum otthona.
- Életéről Kovács András rendezett filmet A vörös grófnő címmel, melyben Katinkát Básti Juli, Károlyi Mihályt pedig Bács Ferenc formálta meg.
