A bódvavendégi betlehemes egyik legkülönlegesebb eleme a viselet, mely több generáción keresztül formálódott. A négy pásztor fehér vászonnadrágot és lobogó ujjú inget visel, derékban színes (piros vagy zöld) szalaggal megkötve.
Miért? Az embernek eszébe villan: miért is állíthatott betlehemet Assisi Szent Ferenc? Valószínűleg azért, mert valahogyan testközelbe akarta hozni a csodát, hogy Jézuska megszületett. Hisz Betlehembe anno nem sokan jutottak el, hogy megnézzék a helyszínt, ezért Ferenc gondolt egyet, s helyi pásztorokkal eljátszotta a kisded megszületését; a jászolt ismerős ács faragta, a szalmát a grecciói parasztoktól kérték. Ők is angyalszárnyak libbenését érezhették, mint mi, mikor meglátjuk a kivilágított karácsonyfát. Innen terjedtek el aztán a betlehemes játékok az 1800-as években a magyarországi falvakban. Házilag készített kis templomocskát vittek magukkal a betlehemezők, akik a kolompolással és a kifordított bekecsekkel az ártó szellemeket akarták elűzni.
Az Öreg és Kecskés Peti a betlehemesek humorzsákjai
Bódvavendégi
A templom szokatlanul csendes ezen a téli estén. A gyertyák apró lángjai tompán világítják meg a hosszú padsorokat, a betlehemes csoport tagjai már készen állnak: bundák, szalagok, vászonruhák villanása kíséri mozdulataikat.
„A betlehemezés a mi örökségünk is. Valahogy belenőttünk – mondja Horváth István, a hagyományőrző csoport vezetője. – A próbák olyanok, mint egy időutazás.”
A templom pedig az ő kis szentélyük, itt próbálnak, mert a múlt segíti őket az emlékezésben.
„Mikor játszunk, olyan, mintha élnének mindazok, akik valaha tanították ezt a játékot.”
A faluban közel három évtizede játsszák a betlehemes játékot – annak is az 1910-es évekbeli változatát. A történet széthulló papírlapokból és sok-sok személyes visszaidézésből nőtt élő hagyománnyá.
„A szöveg, amit ma mondunk, ugyanaz, mint amit száz éve megtanultak a falusi fiúk. Egyszerű, régies, értékes.”
A vendégi betlehemesnek nyolc szereplője van: négy pásztor, két angyal, valamint az Öreg és a mindig huncut Kecskés Peti. Előbbinek fekete, utóbbinak fehér báránybőr bundája van, mindkettő a környék pásztorkultúráját képviseli. A Kecskés figurája a mókásabb. Olyan játssza, aki szemfüles, aki érti ezt a pajkos energiát. A közönség pedig imádja! A szereplők ruhái – a fehér vászonnadrágok, a lobogó ujjú ingek, a piros és a zöld szalagok – az eredeti viselethez igazodnak. A Csemadok hagyományőrző csoportjaként rendszeresen fellépnek a jánoki nemzetközi betlehemes találkozón.
„A betlehemezés üzenete arról szól, hogyan találhattak rá a pásztorok a gyermek Jézusra; és hogy a fény akkor is utat mutat, ha a világ sötét.”
Küzdelem az idővel
A csoportnak tíz tagja van, a próbán Horváth István, Karaffa Géza, ifjabb Klementik Zoltán és édesapja, idősebb Klementik Zoltán, Szilasi István, Balázs Ottó, Szitás Zoltán és Bostyán Gyula vettek részt. A fiatalokat nehéz megnyerni.
A templomban lassan elhalkul a próbát záró ének. A szereplők kioldják a szalagokat, összehajtják a bundákat, a csörgős botok utoljára koppannak a kövön. A fotós is leteszi a gépet. Mielőtt kilépnénk a hideg esti utcára, Horváth István még egyszer visszanéz a félhomályos térbe.
„Mindig azt érzem, hogy itt kezdődik minden. Amíg itt vagyunk, amíg elmondjuk a szöveget, amíg megcsendül az első pásztorbot – addig biztos, hogy ez a hagyomány él. És élni fog!”
Az első betlehem Greccióban
Az első betlehemet több mint 800 éve, 1223-ban állították Olaszországban, Greccio városában. Assisi Szent Ferenc nevéhez kötődik, aki szentföldi zarándoklatáról visszatérve így szerette volna bemutatni Jézus születésének a történetét. Egy jászolt állított fel, körülötte élő állatokkal, ökörrel és szamárral, a jászolba pedig fából faragott kisded Jézust fektetett. A jászolhoz aztán meghívta szerzetestársait és a helyi lakosokat, hogy énekekkel emlékezzenek Jézus születéséről. Ez olyan szépen sikerült, hogy a ferencesek betlehemét másutt is elkezdték utánozni.
Greccióban történt Betlehem (Giotto freskója): Greccióban rendeztek be a ferences rendi szerzetesek először betlehemet élő állatokkal.
