Ma mindenhol a szex az úr. Legalábbis ezt akarják velünk elhitetni, hogy életünkben ez a legfontosabb. Sohasem volt ennyire jelenvaló körülöttünk, mégis – érdekes módon – sohasem volt még ennyi „szexképtelen ember”.
Az orgazmus gyakorisága vagy hiánya mindennapos beszédtéma. Egy gyógyszergyártó cég felmérése szerint a felnőtt férfiak majd fele küzd különböző szexuális problémákkal. „Nemcsak a férfiakkal vagy a nőkkel, magával a szexualitással van ma probléma” – mondja a szakember. Ezek szerint a szexuális felszabadulás mégsem tett jót kapcsolatainknak és ágybéli teljesítményünknek? Németországban a szexipar haszna magasabb, mint a Man gépgyáré. (Azért érvelünk német példával, mert hasonló felmérés hazánkban nem készült.) Tehát: mindenki hajtja a szexet.

A pszichológusok mondják: a nők mindig azt kérdezik, hogyan tudnak még nőiesebbek lenni, a férfiak pedig még férfiasabbá akarnak válni. Nagyon kevés manapság az olyan pár, amely a szexualitást normális módon tudja megélni. Sokkal jellemzőbb, hogy egy kapcsolaton belül is a mindent vagy semmit időszakok követik egymást.
A férfiak egyre több pornófilmet néznek. (Sok gyerek is a tévé képernyőjén találkozik először a szexszel...) Hogy a nő mit érezhet akkor, amikor a párja inkább a virtuális hancúrozást választja a valódi helyett, nem nehéz elképzelni. Saját magát összehasonlítva a női főszereplővel – csak alulmaradhat. „A férfiaknak ugyanúgy kisebbségi komplexusuk lesz ezektől a filmektől – állítja a szakember. – Ők is óhatatlanul összehasonlítják magukat a pornósztárokkal, és ilyenkor mindig az derül ki, hogy a saját nemi szervük kisebb, rövidebb. A férfiak mégis élvezettel gyarapítják a pornóipar számláját, hiszen a vágyaikról szólnak a filmek: lehetőleg minél több nő kényeztesse őket.
A pornófilm azonban valósággal kiirtja a képzelőerőt a nézőkből. Amikor nem voltak pornófilmek, a férfiak szeretkezés közben gyakran ugyanúgy lejátszottak egy-egy izgató jelenetet az agyukban, de annak általában az a nő volt a főszereplője, akivel éppen együtt voltak. Az ilyen férfiak fantáziája kifejlődött, a képzeletük erősödött, amiben később leginkább a partnerük lelte örömét. A képzelet szerepe azért nagyon fontos, mert a képzeletünk irányítja a cselekedeteinket is.
A gondolatoknak teremtő ereje van, ez az élet minden területére igaz. Aki a televízióból veszi a mintákat, annak nem kell használni a fantáziáját.”
Nemcsak a pornófilmeket, hanem magát a médiát is felelősség terheli. Az emberek a nemi szerepeket is utánzással tanulják. Ha a kisgyerek nem lát példát arra, hogy milyen egy igazi nő, illetve férfi, akkor gyakran a televízióhoz fordul mintáért. A mai fiatalok talán az első olyan generáció, amelynek a szülei keményen megdolgoztak a pénzükért – így alig jutott idejük a gyerekükre. S ezek a gyerekek azok, akik a szexualitás legfontosabb oldalával, vagyis az érzelmi részével nem tudnak mit kezdeni. A pornófilmek és a ma divatos sorozatok az érzékiség lényegét, a szerelmet nem tudják bemutatni. Pedig a szex nemcsak két test, hanem két lélek egyesülése is!
Az összes szexuális probléma visszavezethető egy társadalmi problémára: a mai rohanó világban minden a teljesítményről szól, a szeretkezés is. Ennek köszönhető, hogy a korai magömléses esetek száma rendkívüli mértékben megnövekedett az utóbbi időkben. A mai középkorú férfiak sokat panaszkodnak sorra, hogy túl gyorsan élveznek el, pedig eddig nem voltak ilyen problémáik. Ez részben a felgyorsult világnak is köszönhető – manapság az emberek mindig sietnek valahova. A szervezet könnyen átveszi a tempót: csak gyorsan, legyünk túl rajta! A férfi aztán küszködik, mert számára mindennél fontosabb, hogy kielégítse a feleségét, s ezzel saját maga előtt is igazolja férfiasságát...
Manapság a szexualitás annyira a mindennapjaink részévé vált, hogy lassan elfelejtjük: a szeretkezés nem csupán biológiai esemény. Sok a nőfaló férfi, aki kétségbeesve szeretne magyarázatot kapni arra, hogy miért nem elégedett. Ezek a férfiak folyamatosan újabb és újabb kapcsolatokba (vagy inkább aktusokba) bonyolódnak, de valami mégis hiányzik nekik. S nem tudják, mi a gond, hiszen több tucat barátnőjük is volt, lelki kielégülést mégsem éreznek soha... A magyarázat: a kapcsolataik csak a nemi aktusról szólnak, nem a másik emberrel teremtett kontaktusról.
Az ilyen emberek keresik az intimitást, és azt hiszik, hogy az pusztán a szexuális együttléttel megszerezhető. Aztán amikor először élik át, milyen beleborzongani abba, hogy a másik csendesen szuszog mellettük, akkor jönnek rá: tulajdonképpen mindig is ezt az érzést keresték! Csak éppen soha nem adták meg a lehetőséget se maguknak, se a másiknak, hogy ezt a valódi belső összetartozást megvalósíthassák. Azzal, hogy két ember lefekszik egymással, nem jön létre összhang – erre csak akkor van esély, ha a másik előtt fel merjük tárni önmagunkat.
Miért van az, hogy pár év múlva már csak mindennapi dolgokról beszélnek egymással a párok, pedig a közelség az évek során még mélyebb lehetne?
párok többsége fél megélni a teljes odaadást! Pedig intimitásra mindenkinek szüksége van! Így aztán, amikor a felek nem élik át a szeretve lenni és viszont szeretni érzését, gyakran egy harmadik után kutatnak. Pedig nem egy külső személyre, hanem nagyobb intimitásra lenne szükségük... S ez a legfontosabb! Annyit beszéltünk már a szexről tabuk nélkül, hogy mára minden intimitás kiveszett belőle. A rengeteg szextippnek, újságnak, számtalan új pozitúrának és milliónyi tanácsadó könyvnek magával kellene hoznia az ígért szexuális Kánaánt – de éppen a fordítottja következett be.
Az adatok nem hazudnak, a szexuális problémák száma nemhogy csökkenne, hanem folyamatosan nő. Az erotika épp azáltal, hogy kikerült két ember legbelsőbb közös összetartozásának intimitásából, elvesztette varázsát. A mindent elsöprő vágy felcsigázásához hozzátartozik a titokzatosság, a szemérmesség – sőt, urambocsá! a szégyenérzet és a bűntudat is, hiszen mindig a tiltott gyümölcs a legkívánatosabb.










