A szépségipar olyan testet ír elő, amely a korai serdülés vékonyka, formátlan, hústalan és szubsztancia nélküli képét sugározza. Ebben a világban a nő sohasem öregszik, a bőr soha nem ráncolódik. Micsoda hazug világ ez? – kérdezhetjük.
Interjúra hívtam őket, elbeszélgettünk, többségükkel azután soha nem találkoztunk. Mégis mindegyiküktől kaptam valamit. A következőkben a naplómból osztok meg néhány részletet: olyan Új Nő-riportalanyokról mesélek, akik ösztönösen eszembe jutnak, ha azt hallom: női példaképek.
A férfiak nem tudnak elköteleződni. Nem akarnak házasságot, gyereket. Na de, kérem szépen, ehhez mi, nők sem segítjük hozzá őket. Külön fejezetet szentelünk a témának. Illetve magunknak, nőknek. Elvégre nők napja van.
Nem sokszor érzem, hogy jól jártam azzal, hogy nőnek születtem. Annyi helyzet van, amikor úgyis férfiként kell helytállni. Elenyésző az előnyös pillanatok száma. A nőnap az egyik ilyen. Lehetne mindennap nőnap.
"Az ember igyekszik csak a szép karácsonyokra emlékezni. A karácsony összeforrott a béke és a szeretet ünnepével, s elsiklanak a szomorú karácsonyok. Kikopnak az ember emlékezetéből."