Néha még most is elolvasok egy-egy beszámolót arról, kit hogyan próbáltak tőrbe csalni álprofilt használó adathalászok. Tavaly júniusban ugyanis csalók áldozata lettem, akik óriási összeggel rövidítették meg a családi kasszánkat.
Furcsán hangzik, mégis csodálatos érzés, amikor rádöbbenünk: nem vagyunk egyedül. Hogy másoknak épp ugyanannyira nehéz. S talán a félelmeik, küzdelmeik, nehézségeik is ugyanazok…
Napjaink legnagyobb paradoxona, hogy bár lépten-nyomon az elfogadást és egymás véleményének tiszteletben tartását hirdetjük, a valódi nyitottság hiánycikknek számít. Buborékban élünk, ahová nem engedünk be semmi olyat, ami akár csak egy kicsit is megrendítené a világképünket...
Olyan kort élünk, ahol az anyagias gondolkodás szinte minden felett átvette az uralmat, a mindennapjainkat pedig teljesen átszövi a materialista életszemlélet. A szomszéd fűje mindig zöldebb, az ember pedig napról napra szegényebb, mert képtelen engedni a sóvárgásból.
Sok cikk született már arról, mit vár el a nő a férfitól. De mi a helyzet a másik oldallal? A kérdésre egyedül nem tudok válaszolni, ám a következőkben megpróbálok saját szemszögemből képet adni arról, mit is vár el egy fiatal férfi a nőtől a 21. században.
Úgy veszem észre, hogy manapság nagy dolognak számít, ha egy férfi fakanalat ragad és főzni kezd. Azt viszont szinte természetesnek vesszük, hogy az éttermi szakácsok és séfek zöme férfi. Miért meglepő, ha a férfi otthon főz?
A mai anyukák szülési tervet írnak, szoptatási tanácsadót fogadnak, jógára, gátlazító szeánszra járnak. Huszonkét évvel ezelőtt még más volt a világ: én is készültem az anyaságra, bár egyáltalán nem olyan formában, mint ahogy azt ma látni.
