Legyen mindennap napja a nőnek!

Nem sokszor érzem, hogy jól jártam azzal, hogy nőnek születtem. Annyi helyzet van, amikor úgyis férfiként kell helytállni. Elenyésző az előnyös pillanatok száma. A nőnap az egyik ilyen. Lehetne mindennap nőnap.

Március 8-a talán az egyetlen nap az évben, amikor „megbocsátom” a virágcsokrot. Persze, meg anyák napja: ilyenkor a vevő oldaláról exkuzálom magam. Jómagam ugyanis pénzkidobásnak tartom a vágott virágot, általában igyekszem cserepes virágba önteni a szeretetemet, legyen szó esküvőről, szülinapról, bármilyen gratulációról. Értékelem tehát, ha az ajándékozó az elveim szerint jár el. Természetesen nem vágom hozzá senkihez a vágott csokrot, inkább jóval a jeles napok előtt elejtek pár tapogatódzó megjegyzést. S amennyiben az nem talál süket fülekre, érik a pezsgőbontás is.

Van, mikor segítséget kérünk a férfitól, mire ő nemhogy nem veszi le a nehéz terhet a vállunkról, hanem rápakol még pár lapáttal... Mit kíván a nő, mikor egész évben nőnapot vizionál? Egy kerek világot, oldalán a szeretett férfival, de férfias terhek nélkül.

Minden márciusban örömmel nyugtázom, hogy van napja a nőnek is. Jóleső gesztus, hogy egy világ emlékezteti magát és környezetét ilyenkor, mennyi minden köszönhető nekünk. A tények magukért beszélnek! Otthont teremtünk egy házból, összetartást kovácsolunk barátok és családtagok között, gyerekeket szülünk (ne feledjünk, erre csak a nő képes!), felneveljük őket, később pedig – középkorúként – nemritkán saját szüleink szüleivé avanzsálunk.

Színes tőlünk a világ, még ha ez némi – magasabb frekvencián megejtett – csacsogással is jár. Szép tőlünk a látkép, még ha nem is mindig pénztárcabarát! De úgymond, „megérdemeljük", mert nőnek lenni bizony nem könnyű.

Az enyém az a generáció, amelyik igyekszik új utat törni, nem jár az anyák nyomdokaiban. A mai modern nő önállóságra törekszik, harcol a munkahelyi megbecsülésért és az önálló egzisztenciáért. Emellett követi a „minél hitványabbul érzed magad, annál jobban kell kinézned” szabályt (még ha ez maradvány is a régmúltból). Kocsit mosunk, lakásfelújítást intézünk, befizetjük a számlákat (a saját keresetünkből), cipeljük a bevásárlást, ellátjuk a nagyszülőket…

Vigyázat, kell a férfi!

Dicséretünkre legyen mondva: ebben a nagy útkeresésünkben nem vagyunk szemellenzősek. Tudjuk, hogy igenis, kell mellénk a férfi – ahogy a férfi mellé is kell a nő. A világ így kerek! Ellenben azért most megosztanék néhány tippet csokor helyett, hátha lesz férfi, ki elolvassa! Mert vannak dolgok, melyek még mindig hiányoznak egy nő életéből, pedig százszor többet érnek egy drága csokornál. Persze, ezek az ajándékok nem feltétlenül villanthatók meg a közösségi hálón; pont azért, mert szívből jönnek.