A Csallóköz sík vidékét járva, az egyik bekötőút végén, ott, ahol az ég összeér a földdel, találtunk rá a képen látható házra. Nem lehetett nem észrevenni, mert zöld a cserepe (ami nálunk nem szokványos), és zsalugáteres, nyújtott „franciaablakai” magas oszlopsorral szegett keskeny tornácra néznek. A fehér léckerítés is csak jelzésszerű: a ház nem zárkózik el a kíváncsi tekintetek elől. Mint már az elején sejtettük: nem véletlenül lett olyan, amilyen.
A háziak fél évig Dél-Afrikában éltek – a házigazda vegyészmérnökként dolgozott kint, és a családot a két kicsi gyerekkel magával vitte. S Afrikát, az ott megélt tágasságot és szabadságot azóta sem tudják feledni! Mielőtt építkezésbe fogtak, már jól tudták, milyen ablakokat, milyen cserepet, milyen konyhát szeretnének. Néha csak újságokból kivágott fotók, néha maga az élmény – az afrikai benyomások – segítették őket az építkezés és a berendezkedés során. Íme, a végeredmény!
A ház homlokzata, a magas oszlopok a viktoriánus stílust idézik. A nyújtott ablakok azért is fantasztikusak, mert többet mutatnak meg a „kintiből”: nincs kellemesebb érzés, mint az ablak előtt felhörpinteni a reggeli feketét (napkeltekor, mikor kinyílik az ég, vagy nyárelőn, mikor sárgán érik az árpa).
A konyha szívmelengető élmény. A férj lezárta volna, szerencsére győzött a feleség, s maradt az angolos stílus – és a rendkívül finom megjelenés. Az alaprajzot szintén ellesték valahonnan, és addig osztottak-szoroztak, míg minden a helyére került. A főzőlapot körbeépítették, a párkányra díszcserepek kerültek, melyek színei a csempeképeket másolják.
A férj, aki szívesen főzőcskézik (a csilis ételek a kedvencei), ma már erősebb elszívót választana, s tovább tágítaná a fülkécskét, hogy több lerakóhelyet nyerjen – bár szerintünk így is tökéletes.
Hogy mitől lesz szobaszerű a konyha? A feleség megoldotta a feladványt: itt nincsen falból kiugró szekrénysor, nem kell az olajos port-koszt létrán egyensúlyozva letörölni a konyhaszekrény tetejéről. (Inkább gipszkarton falat emeltetett fölé.)
A konyha alfája és ómegája a dísztéglákkal körberakott sziget. Nálunk nemigen építenek ilyesmit, nem is igen tudjuk, mire lenne jó... Nos, a háziak szerint nem lehet eleget dicsérni: itt folyik az étel előkészítése, itt reszelik a salátának valót, egyszóval minden itt történik, ide rakják a kész ételt. Ha tehetnék, még termetesebbre terveznék. Az ajtó mögött a spejz rejtőzik, s mivel a konyha része, a konyhabútor frontlapját kapta. (Ritka harmóniát teremtő lelemény!) A bútort különben, sok egyeztetés után – mert a háziakat szerencsére nem sikerült lebeszélni a nem tipikus megoldásokról – ügyes kezű sárosfai asztalosok készítették.
A beépített sütő mellmagasságba került, kifejezetten a háziasszony kívánságára, aki megunta, hogy „sütőpucolás” közben a sok hajlongástól megfájdul a dereka. Azóta a sütés a látvány örömével is szolgál.
A széles (ajtó nélküli) nyílások a nappali két oldalán találhatóak: innen nyílnak a gyerekszobák, a háló és a fürdők.
A nyílások a perspektíva elvét kihasználva a nyitott nappali-konyha tágasságát még jobban megnövelik – és hihetetlen szabadságérzetet adnak. A folyosók végét beépített szekrények szegik.
Az ötletet Amerikában leste el a férj, a zsalus ajtókat a Baumaxban vásárolták.
Ebben a házban „nemszeretem” bútordarab a szekrény – a családi könyvtár is beépített polcokra került.
A dolgozó a szintén beépített könyvespolcokkal: az egyik oldalon az orvosfeleség, a másik oldalon a férj szakkönyveivel. Az alkotómunka közepette a tekintet szabadon kalandozik a kinti zöldön.
Fürdőszoba, narancsban megálmodva, ahonnan még a kép sem hiányzik. A tükörből mazsolázgathatjuk az ötleteket.
Gyerekszoba: a mesevilág (a tapétán) és a modern technika (az asztalon) találkozása.
