Bizonyos nők számára még mindig tabunak számít a felnőttfilm – nemcsak nézni nem szeretik, de beszélni is kényelmetlen számukra a témáról. Ebben az etikus pornó jelenthet megoldást.
Nem igaz, hogy mindig volt pornóipar. Ilyen formában az ötvenes években kezdődött, s azért fajult el így, mert Amerikában nem korlátozták a piac növekedését.
Miért árulja pénzért a testét a nő? Erre a kérdésre kereste a választ az 1994-ben megtartott prostitúcióról szóló konferencia, melyet a Márai Sándor Alapítvány rendezett Stomfán. A vendégek között ott volt az akkori legnevesebb magyar szexológus, Lux Elvira is.
Az 1994-ben újraindult Új Nő beszélgetést közölt Bordás Sándor klinikai pszichológussal. Az interjú jól mutatja, mennyire megváltozott azóta a szexuális kultúránk és a pornóról való vélekedésünk – miközben nem sok idő, csekély harminc év telt el.
Ma a kezükben okostelefonnal felnövő gyerekek teljesen ki vannak szolgáltatva az online tér legsötétebb vermének, a pornográfiának. De a felnőttek is tönkremehetnek belé!
A gyerekek általában 5-6. osztályosan néznek először pornót. Utána csak folytatják – és sokan rászoknak a hardcore pornóra. Sok fiatal kizárólag ezekből a filmekből szerzi az ismereteit.
Először talán óvodáskorunkban kezdünk ráeszmélni, hogy nem vagyunk egyformák. Mire eljön a kamaszkor és a hormonok lázadása, már többet tudunk egymásról. De még mindig nem eleget. Mert nem merünk kérdezni.
"Karácsony készül, emberek! Szépek és tiszták legyetek!
Súroljátok föl lelketek,
csillogtassátok kedvetek,
legyetek újra gyermekek,
hogy emberek lehessetek!"