A pornó ingyen van, de a függőség hatalmas árat követel.
Apornó káros hatásait gyakran hajlamosak vagyunk annyival elintézni, hogy az más, mint a valóság, nincsenek benne érzelmek, illetve hamis képet ad a szexualitásról. Gyerekként jobbára ugyanezekkel az érvekkel találkoztam, noha arról például senki sem beszélt, hogy a pornó úgy hat az emberi agyra, mint a heroin.
Ugyan én soha nem függtem rá annyira a dologra, mint sokan mások, utólag nézve azonban be kell látnom, hogy azért rám is hatással volt. Az ingerküszöbömet például nekem is feltolta, s később dolgoznom kellett rajta, hogy a kárt helyreállítsam. Persze a pornográfiára tekinthetünk pusztán élvezeti cikként is, amely mérsékelt és tudatos használat mellett nem feltétlenül rossz dolog. Ahogyan többnyire az is nézőpont kérdése, hogy mi számít függőségnek. Abban viszont egyetérthetünk, hogy bármi is legyen annak tárgya, amíg félre tudjuk tenni, és nem sóvárgunk utána veszettül, addig nincs nagy baj.
A férfiaknál a pornó összefonódik az önkielégítéssel, ami pedig már inkább egy testi szükséglet. Ettől függetlenül a pornófogyasztásban mindaddig nem láttam problémát, amíg utána nem olvastam a rejtett költségeknek. Például annak, hogy más káros szenvedélyhez hasonlóan egy idő után egyre nagyobb adagra lesz szükség a kívánt hatás eléréséhez.
Pornó nézése során az agy jutalmazóközpontja dopamint szabadít fel, amely az örömért és elégedettségérzetért felelős boldogsághormon.
Ha azonban az agy hozzászokik az ingerekhez, csökkenti a dopaminra adott reakcióját, s kialakul egy toleranciaszint. Így aztán egyre több és erősebb ingerre lesz szükség ahhoz, hogy ugyanazt a jutalomérzetet elérje.
A pornófüggőség kialakulásával ráadásul csökken az úgynevezett dopaminreceptorok száma is, aminek következtében az egyén egyre kevesebb örömöt és kielégülést lel a mindennapi tevékenységekben – s ami további pornófogyasztásra ösztönzi. Ez tehát egy ördögi kör, amelyből külső segítség nélkül nagyon nehéz kiszabadulni.
Az internetes fórumokon számtalan függő osztotta már meg történetét és függőséggel való küzdelmét, akik között házas embereket is találunk. Ők többek közt kontrollálhatatlan vágyról, olykor órákon át tartó szeánszokról, valamint munkahelyen történő önkielégítésről írnak. Gyakori tünet, hogy már az iskolából vagy munkából hazamenet is a pornón kattog az agyuk, s a házba belépvén minden teendőt és szükségletet félredobnak, csak hogy szenvedélyüknek hódolhassanak.
Szerencsére a gyógyulni kívánó férfiak összezártak. Így jött létre például a „NoFap” nevű online mozgalom és önsegítő közösség, amelynek célja a pornográfiától és az önkielégítéstől való tartózkodás elősegítése.
