Katalin története egy fájdalmas házasságról szól, amelyet az alkohol, a lelki terhek és a családon belüli szenvedés árnyékolt be. Vallomásában őszintén mesél arról, hogyan omlott össze lassan az élete, miközben a külvilág sokáig mit sem látott abból, ami otthon történt.
A házasság nem az esküvővel ér véget, hanem azzal kezdődik. A kezdeti eufórikus időszakot felváltják a szürke hétköznapok. A lány számára már nem újdonság, hogy együtt él egy férfival. És rádöbben: az ő angyalinak gondolt férje a valóságban egész más.
A partnerkapcsolat állandóan változik – nemcsak kifelé, hanem befelé nézve is. Tévhit tehát abban ringatni magunkat, hogy a házasság egy stabil és állandó dolog az életünkben.
Egy korábbi cikkünkben a megcsalás kérdését boncolgattuk. A hűtlenségét, amelyet még mindig álszent módon – és helytelenül – kezelünk, s nem igazán tudjuk, mit kezdjünk vele. Most azokat az olvasói leveleket közöljük, amelyek válaszképpen érkeztek.
A tiltott gyümölcs a legédesebb – vagy legalábbis annak gondoljuk… De mi az igazság? A hűtlenség megöli a felek közt a bizalmat, vagy épp ellenkezőleg, új energiákkal tölti fel a házasságot?
A történelem folyamán mindig változott az emberiség véleménye arról, hogy a természet milyen tulajdonságokkal ruházta fel a női és férfinemet. Milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie az „igazi“ férfinak és „igazi“ nőnek?
Az egyik ember sose mossa el maga után az edényt, a másik mindig a szék alatt hagyja a levetett zoknit. A harmadik mindegyre ugyanolyan iszákost választ, amilyen az első férje volt. És vannak nők, akik harmadszor is nős emberbe szeretnek bele.
A bántalmazó manipulálja az áldozatát, akinél kialakul a függőség. Elhiteti az áldozatával, hogy csak vele szimbiózisban létezhet, fokozatosan elszigeteli a családjától és a környezetétől.
A házasság nem(csupán) a szerelem beteljesedését jelenti – hanem a kezdetét is valami újnak. Valaminek, ami teljesen más, mint a szerelem. A házasságnak ugyanis (azon kívül, hogy két ember szövetsége a közös életre) gazdasági és egyéb vonzatai is vannak.
"A karácsony legmeghatóbb ajándékai azok, amelyeket gyermekektől kapunk, akik azokat majdnem kivétel nélkül sajátmaguk készítik. Ők az igazi szívbeli ajándékozók."