Annak ellenére, hogy a hűtlenséget még mindig szemforgató, álszent módon kezeljük, a jelenség igenis létezik, sőt életünk letagadhatatlan része. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a hozzánk érkező levelek tucatjai.
Egy korábbi cikkünkben a megcsalás kérdését boncolgattuk. A hűtlenségét, amelyet még mindig álszent módon – és helytelenül – kezelünk, s nem igazán tudjuk, mit kezdjünk vele. Most azokat az olvasói leveleket közöljük, amelyek válaszképpen érkeztek.
A tiltott gyümölcs a legédesebb – vagy legalábbis annak gondoljuk… De mi az igazság? A hűtlenség megöli a felek közt a bizalmat, vagy épp ellenkezőleg, új energiákkal tölti fel a házasságot?
Hűségesnek lenni ma azért nehéz, mert száz kísértés szaggatja szakadékony hálóját. Az az érzés ver bennünk gyökeret, hogy bármikor és bárhol találhatunk „jobbat”, mint az eddigi párunk.
A hűtlenség az emberiség történetének legtöbbet vitatott kérdése. Sok ezer elmélet, tanulmány foglalkozik vele, kutatja az okot, miért csalja meg párját a férj és a feleség. Hogyan kell viselkedni, hogy a másik ne csaljon meg bennünket?
A hűség és a hűtlenség kérdése talán soha nem volt olyan sokrétű és megosztó, mint napjainkban. De vajon miért válnak egyre gyakoribbá a megcsalásos történetek? A hűség tényleg idejétmúlt fogalom, vagy csak kifogások mögé bújt gyengeség?
Egy régebbi számunkban azt kértük olvasóinktól, írják meg véleményüket. Mindig meg kell tudni bocsátani a félrelépést? A nő dolga a megbocsátás? Lássuk leveleiket!