A hűség és a hűtlenség kérdése talán soha nem volt olyan sokrétű és megosztó, mint napjainkban. De vajon miért válnak egyre gyakoribbá a megcsalásos történetek? A hűség tényleg idejétmúlt fogalom, vagy csak kifogások mögé bújt gyengeség?
Egy régebbi számunkban azt kértük olvasóinktól, írják meg véleményüket. Mindig meg kell tudni bocsátani a félrelépést? A nő dolga a megbocsátás? Lássuk leveleiket!
Ha szerelme szépen viselkedik, ha jól érzi magát a társaságában, ha semmi gyanúsat nem észlel vele kapcsolatban: ne kételkedjen. De, ha felvillan agyában a figyelmeztető jelzés, koppintson a barátja orrára modern eszközökkel: mondjuk, vegye igénybe az internetet.
Ha megcsaltak bennünket, mindennek vége. Vagy mégsem? Miképp állhatunk ismét talpra? Mit tehetünk annak érdekében, hogy ne a gyerekek igyák meg a levét a szülők krízisének?
A hűtlenséget régen becstelenségnek tekintették. Ma már kérdés, hogy mi számít egyáltalán megcsalásnak. Az is, ha a párunk mással csetel? Miként születik a hűtlenség? Kérdéseinkre Mátyus Zoltán pszichoterapeuta válaszol.