Magyarok vagyunk, de még magyar településen élve sem tudjuk elkerülni, hogy ne beszéljünk szlovákul. Többségében ösztönös fordítók vagyunk. Ez volt a legérdekesebb dolog, amit Hizsnyai Tóth Ildikótól hallottunk a vele készített interjú során.
Csontos Erzsébet számára a család az első. A második pedig Naszvad faluközössége, ahol egész életét leélte. Anyaként ragaszkodott hozzá, hogy lányai magyar iskolába járva vigyék tovább a család értékeit, ma pedig az unokáit is hagyományőrzésre tanítja.
Nem kis bátorság kell ahhoz, hogy egy szakember Szlovákiában a legkényesebb témához, a magyar-szlovák együttélés témájához nyúljon. Vadkerty Katalintól egy korábbi interjúnkban azt tudakoltuk, miért éppen ennek a sok buktatót rejtő időszaknak a kutatását választotta.
Riportunkban egy filmrendezőt, egy társadalomkutatót és egy írót kérdeztünk arról, miért olyan fontos a közös múlt megismerése. Ecce homo! Ismerjünk meg elsősorban saját magunkat. Kik vagyunk? Mi mostan a magyar?
Orosz Örs a Gombaszögi Nyári Tábor főszervezője, a Nyitra megyei idegenforgalmi bizottság elnöke, valamint a Szövetség elnökségi tagja. Mi, az Új Nőnél éppen ezért a ritkábban mutatott arcára voltunk kíváncsiak: mint elszánt régiséggyűjtőt és értékmentőt kérdeztük, aki négy évvel ezelőtt vállalta, hogy csapatával együtt feltárja a Felvidék rég elfeledett kincseit.
