Nem kis bátorság kell ahhoz, hogy egy szakember Szlovákiában a legkényesebb témához, a magyar-szlovák együttélés témájához nyúljon. Vadkerty Katalintól egy korábbi interjúnkban azt tudakoltuk, miért éppen ennek a sok buktatót rejtő időszaknak a kutatását választotta.
Riportunkban egy filmrendezőt, egy társadalomkutatót és egy írót kérdeztünk arról, miért olyan fontos a közös múlt megismerése. Ecce homo! Ismerjünk meg elsősorban saját magunkat. Kik vagyunk? Mi mostan a magyar?
„Amikor először jártam kint a telepen, csodálkoztam, hogy ezek a gyerekek egyáltalán iskolába járnak! Az ember el sem tudja képzelni, hogy egyes roma családok milyen körülmények között élnek” – mondja Hamelli Zsuzsanna.
A címben szereplő cigánykártya nem véletlenül került elő, mert egybeírva a jövendőmondás témáját jelzi ugyan, de külön már egészen mást jelent: cigány kártya, magyar kártya. Ugye ismerős: a populista politikusok nagy játékszere. Ki a bűnös? Egy egész nép a bűnös? Mindenki teljesen egyforma?
Sok előnnyel, de sok hátránnyal is jár, hogy Szlovákiában beszélünk magyarul. Sokan csak a négy fal között használják az anyanyelvüket, ami ezért elkorcsosul vagy archaizálódik.
Lesz itt a Felvidéken vagy a Csallóközben magyar ember ötven év múlva? Vagy páran itt maradunk folklórelemnek, hogy mutogassanak, mint a kurta szoknyát?
"Egy pillanatnyi igazság megszépítheti, és meg is fogja szépíteni a világot. Egy pillanatnyi béke megmentheti, és meg is fogja menteni a világot. Egy pillanatnyi szeretet tökéletessé teheti, és tökéletessé is fogja tenni a világot."