Emlékszem, kiskoromban elvitt a nagymamám, hogy megnézzük, hogyan bocsájtanak vízre egy négyszintes hajót. Csak azt tudtam, hogy valami fenséges és nagy horderejű dolgot látok, mert ez tükröződött a parton ácsorgó emberek csillogó tekintetében.
Több mint száz éven át, ha egy komáromi előtt csak megemlítették a hajógyárat, büszkén kihúzta magát. Város volt a városban, büszkeség és áldás, a Duna gyermeke. A komáromi hajógyár 125 éves története dióhéjban.
"Érdekes, hogy milyen varázsa van a karácsonynak. Egyetlen ünnepnek sincs olyan varázsa, és mennyire tartja magát. Az embert ugyanúgy elbűvöli, mint, mondjuk, nyolcszáz évvel ezelőtt."