A tudatos virágkertész

El tudjuk képzelni, hogy ne kaméliából és holland tulipánból köttessünk csokrot, hanem szezonális virágokból? S olyan virágkötőtől rendeljünk, aki saját virágoskertjében termeszti ezeket a szépségeket?

A kertje pedig csodakert, ahol bogarak és pillangók laknak, a növények egymást védik, a talajt nem bolygatják ásással, s kémiai szereket sem használnak a virágok felturbózására... (Fotó: Horony Kati)

Nagykéren terül el a kert, ahol Horony Attila és felesége, Kati egy szezonális virágbirodalmat álmodtak meg. Virá­goskertjükben három tucat virágfajt termesztenek. Nem bolygatják a ta­lajt ásással, a kert apró lakóinak süni­lakokat és bogárhoteleket telepítenek, vagyis azon vannak, hogy minden élő otthonra leljen a kertben! Ja, igen, és nincs karbonlábnyomuk, hisz nem utaztatják messzi­ről a virágokat.

Mi itt az Új Nőnél szeretjük az úttörőket. A vállalkozó szellemű kalandorokat, akik merik egy kicsit másképp, máshogyan csinálni, mint ahogy megszoktuk. Nem csoda hát, hogy a Horony család fi­lozófiája azonnal lenyűgözött bennünket! Voltaképp nem csinál­nak mást, mint visszanyúlnak a régiek bölcsességéhez, és nemet mondanak a permetezésre. Vajon miért fontos ez a virágoknál is? Miben különbözik az „etikus” csokor más csokroktól? Aki válaszol: Horony Attila (33) virágkertész, a Petite Rose floral design alapítója.

Horony Attila

– Ha nem bolygatjuk szántással, ásással a talaj élővilágát, egészségesebb zöldségeket kapunk. A virágokat viszont nem esszük meg: miért fontos mégis a tudatos termesztés?

– A virágokat is a kezünkben fogjuk: a különböző permetektől ma egyre több embernél jelentkezik allergiás reakció. Később ez a sok káros anyag biokomposzt formájában a virággal együtt visszakerül a talajba. Nálunk ilyesmitől nem kell tartani, mert a virágaink száz százalékban vegyszermentesek. Másrészt miért rendelnénk olcsó afrikai virágokat, melyek több ezer kilométert utaznak lehűtve, ha gyönyörű szép virágokat termeszthetünk itthon? Mi az ültetéstől a szárításig mindent saját kezűleg végzünk, és az aktuálisan nyíló vi­rágainkból készítjük a csokrainkat.

Jó lenne elültetni a köztudatban, hogy nem az a „mintakert”, ahol gyepszőnyeg van és tuja. Vadabb a kertünk s kicsit összevissza? Sokszor az egyik növény ellenségét a másik kergeti el, a társulások egymást éltetik...

– Hol sajátítottad el ezt a szemléletet?

– Kertészmérnöknek tanultam Brünnben és Kecskeméten. Volt vi­rágtermesztésóránk is, viszont a hagyományos földművelést taní­tották, amely szembemegy a mai elveinkkel. Az áttörést nálam egy berlini virágkötő-tanfolyam hozta el. A feleségemmel egy évig Né­metországban éltünk, s mivel érdekeltek a virágok, jelentkeztem a képzésre. A virágkötő meglepően szép csokrokat készített szezonális virágokból, szinte elállt a lélegzetem...

– S Berlinben szerezte be a hozzávalókat?

– A környező városok és falvak ökologikus virágfarmjaival dolgo­zott együtt. A virágok nem voltak átitatva mindenféle vegyszerekkel, hogy több hétig elálljanak. Mégis lélegzetelállító installációk, csokrok, hajdíszek készültek! Teljesen más típusú virágkötészet volt ez, mint az itthon megszokott rózsa- és gerberaalapú. A mi első nagy pro­jektünk egyébként a saját esküvőnk volt: mi készítettük a virágdíszí­tést. S mivel a családi telken volt hely, kiültettünk pár palántát. Hátha mások is keresni fogják a csokorba vágható szezonális virágokat...

– ...és keresték is, hiszen az elmúlt négy évben egyre többen ismerték meg a kerteteket.

– Hobbiként indult a virágkertészet, de hivatás lett belőle. Jelenleg 35 féle virágot termesztünk ezer négyzetméteren. Az ökologikus vi­rágokról tudni kell, hogy nem olyan hosszú, egyenes a száruk, mint az importvirágoknak, és nincs hatalmas szirmuk. Mi a természetes­ségre törekszünk, nem a tökéletességre. A díszítési stílusunk mini­malista, a csokrok lazább szerkezetűek, de selymesek, hisz hajnal­ban még a harmat csókolta a virágszirmokat. Vásárlóink többnyire értik a filozófiánkat.

Próbálkozunk újításokkal is: virágzáskor példá­ul van „szedd magad!”-akciónk, amely tökéletes családi program, emellett családi fotózásokat is rendeztünk a kertben, amit minden­képp folytatni szeretnénk.

– Beszéljünk kicsit a kertészkedésről: milyen munkálatok zajlanak egy ökologikus virágoskertben? Mit csináltok másképp?

– Arra törekszünk, hogy minél több élőlény telepedjen meg a mi kis mikrokozmoszunkban. Tavaly átálltunk az ásásmentes, „no dig” bio kertészetre. Lényege, hogy minél kevesebbet forgassuk a talajt. A talajművelést – ásást, kapálást – takarással, azaz mulcsolással he­lyettesítjük. Ősszel, miután leszedtük a virágokat, a gyökérzetet benne hagyjuk a földben, s csak ráhordjuk a szalmát és az istállótrágyát. Alatta a talajlakók révén intenzív „talajélet” alakul ki: iga­zából ők „ássák fel” a kertet. Ahogy telik az idő, a takarás lelapul, ezért fűvel, szalmával pótoljuk év közben.

– S mi történik a gyommal?

– Nem jutnak elég fényhez a takarás révén, így kevesebb gyom bú­jik elő. És bár van csepegtetőrendszerünk – az öntözést is minimali­zálni tudjuk. Tavaly volt néhány kontrollágyásunk, s arra jutottunk, hogy ott tartja meg leginkább a föld a nedvességet, ahol szalmá­val és istállótrágyával egyszerre takarunk. Mivel nem tudunk annyi zöldhulladékot kitermelni, amennyire a mulcsoláshoz szükség van, szívesen fogadunk leveleket, vágott füvet, szénát vagy istálló­trágyát a környékbeliektől.

–  Tél van: nem most zajlik a munkátok látványos része. Mi a szezonális kertész feladata az „alvó” hónapokban?

– Ez az időszak a tervezésé: januárban döntjük el, mit fogunk ter­meszteni, hány ágyásra lesz szükségünk, mikorra időzítsük az ülte­téseket. Fontos viszonyítási alap, hogy előző évben mikor fagyott utoljára. Ezután pedig nekilátunk előkészíteni az ágyásokat. Néhány ágyást csak decemberben mulcsoltunk: azokat az ágyásokat kihagy­juk, ahol a zöldhulladék még nem komposztálódott, s csak nyáron, a második vetési időszakban ültetünk beléjük.

– Apropó: honnan tudjátok, hogy kész a komposzt?

– Már nem termel hőt, és ilyenkor csak apró mikroorganizmusok – például gombafonalak – vannak benne. Az ültetési munkálatok egy része már megkezdődik januárban, néhány virágnak ugyanis annyira hosszú a csírázási ideje – ilyen például a liziantusz –, hogy beletelik egy-két hónapba, mire megjelenik az első sziklevél.

Virá­gaink egy részét egyébként saját magról ültetjük, a többit helyi ter­mesztőktől – főként Észak-Szlovákiából – szerezzük be. A tulipánhagymát viszont mi is Hollandiából vásároljuk.

– Tavasszal aztán, feltételezem, felpörög az élet a farmon...

– A legtöbb munka ültetési szezonban van, ezen belül is akkor, amikor a palántákat áthelyezzük a nevelőágyásból a szabad föld­be. Ez akár két hétig is eltarthat, ilyenkor nem állunk meg. Mivel nincs fóliánk vagy üvegházunk (az ilyesmi az ökologikus kert­tel nem fér össze!), az öreg házunk folyosós részén neveljük a nö­vénykéket. Amikor már elég nagyok, kivisszük őket pár órára, hogy szokják a hőkülönbséget, majd egy-két éjjelre, s végül átkerülnek a szabad földbe. Mi főleg azért palántázunk, mert ha a kész virá­got ültetjük ki, abból kilencven százalékban termés lesz. De persze vetünk is magokat, illetve néhány virág magát szaporítja. Virágzás idején aztán a vágás a fő feladat: folyamatosan vágni kell a virágo­kat, hogy ne magozzanak fel.

– Hogyan kell szakszerűen virágot vágni?

– Mi ollóval vágjuk őket. Vannak fajták – pél­dául a tátikák –, amelyek nagyon szeretik, ha lejjebb vannak nyírva. A felhasználásra szánt virágokat mindig előző este szedjük le, utá­na a műhelyünkben tároljuk.

– Meddig állnak el?

– Mivel frissen vannak vágva, 6­8 napig bizto­san elállnak. Jó, ha otthon naponta kicseréljük alattuk a vizet, s legalább kétnaponta visszavá­gunk picit a szárukból. Ezzel meg lehet hosz­szabbítani a virágok élettartamát!

– Melyik virágból termesztetek a legtöbbet?

– Tavaly 6000 tulipánhagymát ültettünk el, megháromszoroztuk a tavalyelőtti termést. Tu­lipánjainkat ugyanakkor kénytelenek vagyunk magaságyásban nevelni, alulról pedig csirke­hálóval védeni: pár éve a földi pockok miatt az egész termés odaveszett. Most már fokhagy­mát is ültetünk az ágyásainkba, mivel az erős illat elűzi a rágcsálókat. Ez ugyanis az ökokert filozófiája: az egyik növény vagy élőlény védi a másikat, ezért jó, ha sok növény és élőlény van a kertünkben.

– Nem használtok vegyszereket. Akkor hogyan száműzitek a többi kártevőt?

– Szerencsére egy virágfarmon sokkal keve­sebb a kártevő, mint mondjuk egy zöldséges­ben. Időnként persze előfordulnak földibolhák vagy levéltetvek, ezeket manuálisan távolítjuk el. (Vízsugárral, ha még zsengék a levelek.) Illet­ve az ágyás melletti sávokra olyan növényeket ültetünk, amelyeket nem sajnálunk. Már olyan értelemben, hogy ezekre rámehetnek a kár­tevők, s miután jóllaknak, nem fogják bántani az értékesebb növényeket. Különben rengete­get tanulunk Charles Dowding angol kertész­től, aki a no dig technológia egyik úttörője – s már gyerekek­nek is adott ki könyvet a témában. A magyarok közül pedig Gyulai Iván munkásságát követjük.

– A kínálatotokban nemcsak élő virágok, de gyönyörű, szárított díszek is vannak. Mit érdemes tudni a virágok szárításáról?

– A virágokat a padlástérben fellógatva szárítjuk. Vannak, ame­lyek szárítás után mutatósabbak (például a dália), és vannak, amelyek kevésbé (ilyen a rézvirág). Mostanra sikerült kitapasz­talnunk, hogy melyikeket érdemes szárítani. A dália október-no­vember tájékán virágzik, ezután néhány hónapot szárítjuk, ja­nuárban pedig már fel is tudjuk használni. A szárított csokrokról tudni érdemes, hogy gazdagabbak, mint a hagyományos csok­rok. Illetve – mivel nehezebben formázhatók – több is a mun­ka velük. Mi viszont szeretünk szárított virággal dolgozni: ko­szorúkat, kopogtatókat készítünk belőle. 

– Hogyan érhetnek el benneteket az érdeklődők?

– A közösségi oldalainkra mindig feltöltünk néhány mintacsok­rot – vagy hogy épp milyen fajták és színskálák nyílnak a kert­ben. Vásárlóink hétköznap megállnak a virágokért, hétvégen­ként pedig Nyitrára, Újvárba és Komáromba szállítunk. Illetve most már virág-előfizetési lehetőség is van az oldalunkon: a ku­pon az év tetszőleges szakaszában beváltható az éppen nyí­ló kínálatunkra. 

– Hogy látod: mennyire érdeklődőek az emberek az ásásmentes kertészkedés iránt?

– Mi nem szeretnénk „áttéríteni” senkit: a közösségi felüle­teinken inkább csak mutatjuk, hogy mit miért csinálunk. Elég kézbe venni egy marék agyonszántott, halott földet, majd meg­kaparni a miénket, ahol a takarás alatt egyszerre több száz élő­lény, bogár, százlábú, giliszta munkálkodik. Egészséges talajban a termés is egészséges lesz! Ha valaki csak egy kicsit elgondol­kodik ezen, az már fél siker.